"Szeretném a maximumot kihozni magamból" – Interjú Stotz Botonddal

Interjúnkban a vízilabdázó Stotz Botondot (12. C) szólaltattuk meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan kezdett el sportolni, miért a vízilabdázást választotta, s mik a tervei ebben a szakágban. Rákérdeztünk arra is, hogyan tudja összeegyeztetni a versenysportot a tanulással. 

Botond 2023-ban és 2024-ben is kiérdemelte Mór Város Önkormányzatának Akikre büszkék vagyunk díját. 

Táncsicsos diákunkkal, aki ma már magántanulónk, Gasparics Elmira beszélgetett. 

(Fotó: www.feol.hu)

Úszás Diákolimpia
Fejér vármegyei döntő, 2024.
100 m hátúszás.
(Fotó: www.mormost.hu)

-Mióta, miért fontos neked a mozgás, a sport?

- Szüleim egyáltalán nem sportoltak, viszont engem arra neveltek, hogy "mindig valamit mozogjak". Így kerültem négy évesen az uszodába is, ahol aztán versenyszerűen is úsztam. 

- Miért váltottál négy év után a vízilabdára?

- Az úszást unalmasnak találtam. A labdajátékokat ugyanakkor mindig nagyon szerettem, és mivel a medencéből sem szerettem volna kiszállni, hisz számomra az a komfortos, rátaláltam 10 évesen a vízilabdára, amit azután megszerettem.

- Melyik egyesületben kezdted a sportot?

 - A közelség okán az FVSE-ben (Fehérvár Vízilabda Sportegyesület) játszottam 2018-2024 közt. 

- Ki(k) volt(ak) az edző(i)d, ill. kik azok, akiknek sokat köszönhetsz eddigi pályádon? 

- Székesfehérvárott Nagy Máté korosztolyos edző mentorált, akivel a mai napig szakmai és baráti kapcsolatban vagyunk. Ugyancsak mindig segített Ágner Zoltán korosztályos és vezetőedző is. Játékostársaim közül pedig Németh Csongort, Gelencsér Ádámot és Tömör Szabolcsot emelem ki, akik korosztályos válogatottak, s akikre a kezdetektől felnéztem, ma pedig társként és barátként támogatjuk egymást.

- Milyen pozícióban játszottál? Változott-e ez?
- Jobb kezesként baloldali játékos voltam mindig: a Vasasban beck, center posztokon játszottam. Azután a jobb oldalra is átkerültem, és azóta mindenhol bevethető vagyok.

- Kinek a hatására, mikor, stb. fogalmazódott meg benned, hogy versenyszerűen akarsz vízilabdázni?
- 2018-tól vagyok igazolt versenyző, és 2021 őszén gondoltam először végig, hogy én csak ezzel szeretnék foglalkozni. Döntésemmel egyettértettek edzőim is.

- Szüleid támogattak-e?
- Igen, mindenben: kísértek a versenyeimre, szurkoltak, és biztosították az anyagi hátteret.

Fotó: www.facebook.com

- Hogyan alakult a pályád a 'fehérvári csapat után?

- 2024-2025-ben a Vasas SC-ben edzhettem a Bajnokok Ligájában is játszó felnőtt csapattal, majd egy korosztályváltozás miatt a szezon végén az erősebb helyezést elért Semmelweis OSC-re váltottam.

- Hetente mennyit edzel?

  - 13 alkalommal 1,5 - 2 órás edzéseim vannak, amelyben van erőnléti (reggel- este) és technikai is. 

- Hol és mennyit versenyzel ma?

- A szeszon szeptembertől júniusig van, játszom az Országos Ifjúsági Bajnokságban (a felső korhatár 19 év – a szerk.), ahol 16 csapat van és a felnőtt OB I/B-ben is, a Győri Vízisport Egyesület színeiben. 

-Hogyan egyezteted össze a tanulást és a sportot?

- 10. év második félévtől – az utazás és sok edzés miatt – magántanuló vagyok, csak így sikerül. A bajnokságokban január 1 – 30. között felkészülési szünet van, ami szerencsésen egybeesik a félévi vizsgaidőszakkal. Az érettségi tantárgyakból segítséget kérek tanároktól.

- Hiányik a gimi, a (nappalis) osztályod?

- Igen: jó volt a közösségben lenni, a programokon együtt lenni vagy a szünetekben dumálni ...

- Van-e valami, ill. mi az, amiből szerinted, a kortársaidhoz képest, kimaradsz vagy kevesbbet élsz meg a sport miatt?

- Hiányzik a társaság, a bulik; a barátaimmal sem tudok elég időt tölteni! Általában véve kevés a szabad időm. Ha módomban állna, szívesen foglalkoznék pl. más sportokkal is.

- Milyen célkitűzéseid vannak a vízilabdával, a jövőben, mit szeretnél elérni?

 - Mindenekelőtt a  maximumot kihozni magamból és a lehető legjobb eredményeket elérni. Nemzeti válogatott és olimpikon szeretnék lenni.

- Milyen költségei vannak a vízilabdázásnak?

- Látszólag nincsenek, de valójában a lakhatás, utazás, az esetleges sérülések gyógyításának költségei magasak.

- Tervezed-e, hogy a sportból fogsz megélni? 

- Igen, mindenképpen, de terveimben szerepel, hogy egy "más" szakmát is elsajátítsak, pl. a műszaki menedzsment területén, és majd meglátom, hogy alakulnak a lehetőségeim. 

- Mit hoz magával az életedbe ez a sportág?

- Fegyelmezettséget és céltudatosságot az élet minden területén és jó fizikai erőnlétet.

"Puskázni csak a lehető 'legtermészetesebben' szabad " – Interjú Turpinszky Miklósné tanárnővel

Alma mater című sorozatunkban tantestületünk azon tagjaival beszélgetünk, akik egykor a gimnázium diákjai voltak. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen (volt) diákként és most tanárként táncsicsosnak lenni.
Összeállításunk második megszólalója Turpinszky Miklósné (leánykori nevén: Schweighardt Edina), aki 1989-ben érettségizett gimnáziumunkban, 1993 óta pedig matematika és kémia szakos tanárunk, pedagógiai értékelés szakvizsgával.

Osztályfőnökükkel Izsó Vivien és Weilandics Kira beszélgetett.

- Miért a Táncsicsot a gimnáziumot választotta annak idején?

- Azért választottam, mert nekem, balinkainak közel, közelebb volt. A ’fehérvári buszon mindig nagyon sokan voltak, a mórin viszont nem annyira: azt gondoltam, ide előbb beérek, illetve innen előbb hazaérek  … Ha pedig tovább akarok tanulni, akkor tudtam, hogy a Mórról is felvesznek. Amúgy még nem tudtam akkor, hogy mi akarok lenni, de azt gondoltam, hogy ez a gimi tökéletes lesz számomra.

- Nehéz volt bekerülni?

- Mivel jó tanuló voltam: úgyhogy, nem. (Nem voltam ugyan kitűnő, de nem féltem a kudarctól.) Abban az időben nem volt még felvételi, az általános iskolai eredmények alapján jutottunk be.

- Volt-e gólyatábor vagy milyen módon ismerkedett meg az osztálytársaival?

- Akkor, sajnos nem volt még. Első nap az iskolában „volt a gólyatáborunk”. Gólyaavató sem volt, a ,,gólya” a mi időnkben még nem létezett. Az elején nehéz volt, de viszonylag gyorsan barátkoztam, úgyhogy hamar beilleszkedtem az osztályba.

- Milyen volt az osztályközösség: egységes vagy inkább csoportokra bomlott?

- Minden osztályban vannak klikkek, de nálunk ez nem volt meghatározó: összetartó társaság voltunk. Persze megvolt, hogy ki kivel ül, ki kivel alszik együtt egy kiránduláson, stb., de a csoportok nem különültek el. Jó közösség voltunk, minden „buliban” benne voltunk. Sok mindent csináltunk együtt, s ha valami "hülyeségről" volt szó, akkor biztos, hogy én se maradtam ki (mosolyog – a szerk.) 

- Volt komolyabb következménye valamilyen csínytevésüknek?

- Nem, mert ismertük a tanárainkat és tudtuk, hogy kivel mit lehet megcsinálni...

- Gimis évei alatt születtek, akár máig tartó, barátságai?

- Voltak, akikkel elég sokáig jóban voltam. Amikor például Egerbe, a főiskolára jártam, közös albérletben laktam egyik volt osztálytársammal. Vele nagyon sokáig tartottuk is a kapcsolatot, de azután távolra kerültünk egymástól: ő ma is Egerben él, ritkán tudunk találkozni. Sokakkal persze összefutok itt Móron ... 

- Volt-e gimis szerelme?

- Természetesen …, (nevet – a szerk.) több is!. Osztályunkból is volt egy, de hamar rájöttem, hogy csúnya vége lehet, ha belebonyolódunk, ezért hamar szakítottam. ... de az „első szerelemmel”, itt a suliban, középiskolás koromban ismerkedtem meg!

- Ki volt az akkori osztályfőnöke és milyen volt vele a kapcsolata?
- Klock Ferencné, aki nagyon szigorú volt, de jó kapcsolatban voltunk. Nem volt ilyen közvetlen, mint amilyen most a diákok és a tanárok közötti kapcsolat, de bármit kértünk, azt megoldotta, a segítségünkre volt. Jóban voltunk: elvitt minket több napos osztálykirándulásra, stb. Nekem az osztályfőnökömmel akkor lett nagyon jó a kapcsolatom, amikor visszajöttem ide tanítani: nagyon sokat segített nekem, minden kérdésemmel bizalommal fordulhattam hozzá, mentorom volt a tanári munkában. Sajnos, már meghalt, de élete végéig tartottuk egymással a kapcsolatot.

- Volt-e más tanára is, akivel szoros volt a kapcsolata?
- Igen, természetesen: nem véletlenül lettem matematik – kémia szakos tanár. A Farkas- házaspár. – ők volt életem meghatározó tanáregyéniségei. Farkas Zsuzsa néni volt a kémiatanárom és „Johny bácsi” (ahogy hívtuk) pedig matematika fakton (emelt szintű előkészítőn – a szerk.) a tanárom. Mindkettőjüket nagyon tiszteltem, szerettem. Zsuzsa néni nagyon szigorú volt, tőle általában féltek a diákok, de nagyon sokat segített a tanulásban. Férje, Johny bácsi viszont szigorúsága ellenére nagyon vidám órákat tartott, mindig poénkodott. Mindig volt egy-két kedves beszólása, mondjuk: „maga marha!”, ami egy kedves (!) hozzászólás volt, amikor valamit elrontottunk a táblánál. ”Maga szamár, üljön le egyes!”  – mondta aztán és be is írta az elégtelent. Mi azonban tudtuk, hogy a haragja "nem komoly" és sose vettük a megjegyzéseit a lelkünkre. Kedves ember volt, de a maga módján, érteni kellett a humorát.

- Hogy alakult velük a kapcsolata később?
- Amikor visszatértem a gimibe tanítani, ők már nyugdíjasok voltak, nem találkozhattunk, de meglátogattam őket és megköszöntem nekik azt a sok-sok mindent, amiben segítettek, amit kaptam tőlük. Amikor pedig Johny bácsi visszajött óraadóként tanítani, jókat beszélgettünk,

- Akkor már meg sem kell kérdeznünk, melyik tárgyat szerette, és miért (nevetnek – a szerk.) … Volt-e olyan tantárgy, amit nem szeretett?

- A magyart! Rosszul voltam, amikor azt kellett tanulnom: biztos, hogy "mást" gondoltam ugyanis azokról  a versekről, mint amit "kellett volna", amit a tanár mondott! Bár szeretek olvasni a tantárgy nem is nagyon érdekelt. Ha egy vers tetszett, akkor szívesen megtanultam, ha meg nem akkor, nem foglalkoztam vele. 

- Milyen tanuló volt? Fontos volt-e pl., hogy kitűnő legyen vagy csak az Önt érdeklő tantárgyakra összpontosított? 
- Soha életemben nem voltam kitűnő, nem is akartam: általános iskola negyedik osztályban ugyanis csak egy négyesem volt, rajzból ... –  azután számomra már nem volt fontos, hogy mindenből ötös legyek, csak azokra a tantárgyakra tanultam sokat, amelyek érdekeltek. A jegy nem számított, amúgyis az csak a pillanatnyi állapotot tükrözi, hogy éppen milyen passzban vagy. Sokszor éreztem például, hogy egy ötösöm a véletlen műve volt, nem a tudásomat fejezte ki. Ha viszont „bekaptam” egy hármast – és az a tárgy fontos volt – , mindent megtettem, hogy kijavítsam. 

- Használt "meg nem engedett segédeszközöket" a dolgozatoknál: pl. puskázott?

- Igen. Jó kis technikáim voltak és sose buktam le (mosolyog – a szerk.)! 

- Elárulja, hogyan csinálta?!

- Nem! Volt idő, amikor a végzősöknek megmutattam, hogy kell, hogy az egyetemen esetleg tudják hasznosítani. Puskázni csak a lehető "legtermészetesebben" szabad, vagyis a puska legyen szem előtt, nem eldugva, mert akkor nem gyanakszik a tanár (például, ha a tenyered alatt van az asztalon). 

- "Másolt" is másokról?

- Nem bíztam meg soha másnak a tudásában, mert ugye mindenki hibázik (rossz megoldást meg nem akartam leírni). Csak akkor másoltam valakiről, amikor olyan tantárgyból írtunk, ami egyáltalán nem érdekelt. Tudtam, hogy az egyest meg kell úszni – a végeredmény szempontjából ugye mindegy volt – akkor lehet, megnéztem a másét vagy segítséget kértem valakitől. Azokbóla tan tárgyból, melyek viszont érdekeltek, soha sem másoltam. Ahogy én gondoltam, azt írtam: ha jó, jó, ha nem, akkor nem! Másolni viszont engedtem dolgozatomról: mondtam a másiknak, hogy ez az ő felelőssége, mert hibázhatok ...

- Mindig tanár szeretett volna lenni? 

- Nem. Az egri tanárképző főiskolán még utolsó, harmadéves koromban is azt gondoltam, hogy nem leszek tanár, nem ezzel akarok foglalkozni. Amikor azonban a gyakorló iskolába kerültem tanítani, egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz az én pályám. Rögtön jelentkeztem is az ELTE-re, hogy meglegyen a szükséges végzettségem, mivel tudtam azt is, hogy középiskolában akarok tanítani.

- Eredetileg tehát más lehetőségen gondolkodott?

- Vegyészmérnök szerettem volna lenni, Veszprémben akartam tanulni. Azért nem oda jelentkeztem először, mert nagyon utáltam az orosz nyelvet  – általában is gyengeségem volt a nyelvtanulás. A vegyipari egyetemről ugyanakkor azt hallottam, hogy ott nemcsak kötelező, de "komolyan is veszik" az orosz nyelv tanulását (olyannyira, hogy voltak, akik "ezért" diplomázni sem tudtak). Úgy gondoltam tehát, elmegyek matematika  –  kémia szakos tanárnak a főiskolára és "majd meglátom": még lehetek mérnök vagy kerülhetek olyan területre, ahol a kémiatudásomat hasznosíthatom. A sors fintora, hogy a rendszerváltással megszűnt a kötelező orosz Veszprémben, Egerben viszont nem volt más tanulható nyelv, mint orosz, melyből aztán még nyelvvizsgát is kellett tennem. Az anyagot persze magoltam, "mindenből" kb. 10 mondatot tudtam csak – gondoltam, hogy az elég lesz ...

11. évfolyamos osztályával, 2025

- Hogyan és miért választotta munkahelyének volt gimnáziumát?

- Véletlenül! Az egyetem elvégzése mellett Budapesten akartam dolgozni. Találtam is egy állást, de közben a Táncsicsban matematika – kémia szakos tanárt kerestek. Fazekas tanár úr keresett meg, és mivel nem szerettem a fővárosban élni, kérésére visszajöttem Mórra.

 

- Hogyan fogadták volt iskolájában? 

- Nagyon féltem az első napokban belépni a gimibe, a tanáriba: mit szónak majd volt tanáraim. Hamar komfortossá vált azonban a helyzet: közvetlen, barátságos fogadtatásban részesültem.

- Pályakezdő tanárként voltak-e nehézségei, például, hogy állt ahhoz a diákkoz, akit nem érdekelt pl. a matek?

- Olyan nem volt! Az első években én rendkívül szigorú voltam: nem lehetett nem figyelni, beszélgetni az óráimon! Abban a pillanatban kihívtam az illetőt, és vagy felelt vagy az első padban dolgozatot írt: figyeltek, mert tudták, különben rosszul járnak ...

Tanulmányi krándulás, ELTE, 2025

- Mik az előnyei és hátrányai annak, ha valaki táncsicsos diák?

- A legnagyobb előnye, hogy mindenki mindenkit ismer. Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy diák ne csak az osztálytársaival legyen jóban, hanem mindenkit ismerjen az iskolában: azokat a tanárokat is, akik nem tanítják, ill. valamennyi diákot. Sok, az egész iskolát megmozgató pprogramunk van, helyben vagy az iskolán kívül, hogy olyan emberekkel is megismerkedhessetek, akik amúgy nem szerves részei a napjaidnak. 

Hogy hátránya?! Nem érzem, hogy lenne hátránya. Egy nagyobb gimnáziumban, persze mondjuk a matek tagozaton van heti 6-8 matematika órája egy diáknak –  őrületes mennyiségű tudást lehet átadni. Mi ehhez képest nektek csak három órában tanítjuk. Ez annak, aki matematikából akar tovább tanulni nyilván hátrány, a többiek viszont örülnek, hogy csak ennyi órájuk van ebből a tantárgyból egy héten. 

Egyetemista, volt diákjainktól mindig megkérdezem, volt-e valamilyen hátrányuk, hogy a Táncsicsból mentek tovább, és mindig azt mondják, hogy semmi. A fontos, hogy a mi kisvárosi gimnáziumunkból is tovább lehet (bármely egyetem bármely szakára) tanulni, ha tanul valaki..

Az „életre nevelni" – Interjú Fiedler Albert tanár úrral az állampolgári, illetve közigazgatási ismeretek tanításáról

Az állampolgári ismeretek a 2020-as NAT-ban jelent meg mint önálló – az érettségin is választható – tantárgy. A szaktárgy segíti „a tanuló egyéni és családi szocializációjának pozitív alakulását”, hozzájárul „az aktív és felelős állampolgári magatartás megalapozásához, a szabadságértékek és a társadalmi normák belsővé válásához, nemzeti azonosságtudat és a hazaszeretet erősödéséhez, a haza iránti kötelezettségek megismeréséhez, a fenntartható fejlődés feltételeinek megértéséhez és a felnőtt szerepekre való eredményes felkészüléséhez.” [1]

Interjúnkban Fiedler Albert tanár úrral beszélgettünk az "állampolgári" iskolánkban folyó tanításának tapasztalatairól, valamint a Táncsics oktatási profilját újabban gazdagító közigazgatási ismeretekkel bővített speciális képzés mibenlétéről.

- Hogy ítéled meg állampolgári ismeretek oktatásának szerepét?

- Önálló tantárggyá emelése pozitív fejlemény a magyar oktatási rendszerben. Már ha valóban az a lényege, hogy az unalmas évszámok és magolás helyett az életre neveljen. Mondjuk megtanítsa, hogyan kell közüzemi számlákat fizetni, érdemes-e hitelt felvenni, vagy éppen a településen kihez kell fordulni, ha elromlik a játszótéren a libikóka.

- Kik és mióta tanítjátok a tárgyat a Táncsicsban?

- A tanítást és a középszintű érettségi vizsgáztatást is mi, történelem szakos tanárok végezzük. A 2023-2024. tanév óta tanítjuk – a kerettanterv szerint – 12. évfolyamokon heti egy órában. Első évben csak én vittem ezt a tantárgyat az évfolyamon, a tavalyi tanévtől azonban változás történt, szakos kollégámmal, Beleczné Fazekas Katalin tanárnővel megosztva tanítjuk, ki-ki a „saját” osztályában. Középszintű érettségi vizsgánk pedig a tavalyelőtti tanévben volt először.

- Miért gondoltátok anno úgy, hogy ez a tárgy felkelti majd a diákok érdeklődését?

- Amikor a tanítása mellett döntöttünk, arra építettünk, hogy a tantárgy gyakorlatorientáltan foglalkozik a mai Magyarország társadalmi viszonyaival, olyan kérdéseket feszeget, amiről a mai középiskolai korosztálynak van véleménye. A másik szempont az volt, hogy mivel a tantárgyi érettségi projektmódszerre épül, csökkenhet a (május-júniusi) írásbeli érettségi vizsgák terhelése, hiszen addigra a projektmunkát a tanuló már leadta.

- Mit takar ebben az esetben az érettségin a projektforma?

- Egy tíz - tizenkét oldalas dolgozatot kell elkészíteni munkanaplóval, portfólióval. A diákok munkáját a szaktanárok legalább három konzultáción segítik.

- Milyen témák szerepelnek a tananyagban?

- Csak szemezgetve – olyan mindennapos témákkal foglalkozunk, mint a család szerepe napjainkban vagy a pénzügyi világunk, a makrogazdaság jelenségeitől kezdve az egyéni hitelügyintézésig. Bemutatjuk az állami, stb. intézményrendszert: az országgyűlés, de akár a rendőrség vagy a honvédség szerepét is.

- Mi az, amit a diákok szeretnek ebből, illetve mi az, ami jól tanítható?

- A gyerekek nagyon szeretik a családra vonatkozó témát csak úgy, mint a gazdasági vonatkozásúakat. Érzik, tudják, hogy mai világunk a pénzügyek körül forog, amihez valamilyen módon kapcsolódniuk kell, érteniük kell azt, tehát rendelkezniük kell az arra vonatkozó ismeretekkel. Az intézményrendszer bemutatása talán egy picit távolabb áll tőlük és szárazabb anyag.

- A környező világuk alaposabb ismeretén, jobb megértésén kívül van-e más előnye is a tárgy tanulásának?

- Az állampolgári ismeretek tanulására azért is biztatnék mindenkit, mert a felsőoktatásban komoly hasznát veheti majd az itt, a saját kutatásban, tudományos szövegalkotásban szerzett módszertani tapasztalatainak.

- A tanulmányokat lezáró projekt mellett mit jelent a tanításban -  tanulásban a gyakorlat-orientáltság?

- A mindennapi oktatásban ez azt jelenti, hogy előadásokat tartanak a gyerekek, ezek segítségével dolgozzuk fel a tananyagot. Amennyiben az órai munka után marad időnk, akkor pedig konkrét feladatokat, „problémákat” oldunk meg, például szimulálunk egy lakásvásárlást. Utánanézünk mondjuk, hogy egy székesfehérvári ingatlan mennyibe kerül, s ehhez mennyi hitelre van szükség, milyen törlesztőrészlet mellett, stb. Hitelkalkulátorral végül kiszámítjuk a hitel költségeit.

- Ha jól tudom, ennek a tantárgynak a bevezetését gimnáziumunkba Te szorgalmaztad. Milyen személyes motivációd volt ebben?

- A személyes előzményem, hogy engem ez a téma általában is érdekelt, nem csak úgy, mint történelemtanárt. Anno ugyanis az egykori Államigazgatási Főiskolán (ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik kara - a szerk.) végeztem, igazgatásszervező szakon szereztem diplomát. Mindig is érdekelt tehát ez a terület. Az is ösztönöz, gyakorlatilag a küldetésemnek tekintem, hogy azoknak a gyerekeknek is nyújtsunk így alternatívát az érettségire, akik egyéb választható tantárgyakat illetően nehézségekbe ütköznek.

- Hol van a tantárgy helye az órarendben, és hogyan zajlik az érettségire való felkészítés?

- A kerettantervnek megfelelően 12 évfolyamon, heti egy órában tanítjuk a tantárgyat. Ezen az évfolyamon az óraszámunkat növeli, hogy ugyancsak szeptembertől folyamatosan tartunk érettségi felkészítőt is. Ezeken a foglalkozásokon vesszük végig a szóbeli témaköröket (a és b tétel van) és itt kerül sor a már említett konzultációkra is, ahogy az érettségi tartalmi, formai követelményeivel is ebben a plusz tanórában ismerkednek meg a tanulók.

- Hányan éltek diákjaink az állampolgári érettségi lehetőségével, illetve mik a tárgy tanításával és a vizsgákkal kapcsolatos tapasztalataitok?

- Az első évben tizenöten tettek sikeres érettségit és 2024-2025-ös tanévben megközelítően ugyanannyian jelentkeztek. Nagyságrendileg azonos az érdeklődés, úgyhogy mondhatjuk, elég népszerű a tantárgy. Az eredményességre irányuló várakozásaink is igazolódni látszanak, hiszen az érettségin jó eredmények születtek. Azt lehet tehát mondani, hogy aki beleteszi az energiát, az időt a dolgozat a megírásába és a szóbelire való felkészülésbe, az jó jegyet tud szerezni. 

- A 2024/ 2025-ös tanévtől intézmény profiljában megjelent a közigazgatási ismeretekkel bővített speciális képzés. Mit takar ez a forma, illetve hogyan kapcsolódik az állampolgári ismeretekhez? 

- A közigazgatási ismeretekkel bővített speciális képzés országos viszonylatban is különleges, hiszen rajtunk kívül Magyarországon jelenleg összesen egy iskolában van ilyen. A tantárgyat 11. és 12. évfolyamon fogjuk tanítani heti 2-2 órában, először a jövő tanévben jelenik majd meg. Célunk az, hogy a tantárgy alapjainak elsajátításával diákjaink gyakorlati tudást szerezzenek, melyet akár szakirányú egyetemi képzésen, vagy akár azonnal a munkaerőpiacon tudnak majd hasznosítani. Az állampolgári ismeretek tantárgyhoz erős a kapcsolódás, hiszen bizonyos témák mindkettő tematikájában megjelennek, másrészt pedig mindkét esetben projektalapú a középszintű érettségi.

- Milyen személyi, tárgyi feltételek szükségesek az új tantárgyak tanításához?

- Személyi feltétele a tanításának a szakirányú felsőfokú végzettség, vagy továbbképzés elvégzése. Jelenleg iskolánkban én rendelkezem ilyen végzettséggel, de nagy örömünkre igazgatónőnk, Dankó-Fonyódi Henrietta is szeretné a jövőben ezt megszerezni, hogy ketten oktassuk a tárgyat. Nehézség, hogy a továbbképzés akkreditációja még jelenleg is zajlik. Szerencsére rendelkezésünkre áll egy jó tankönyv és munkafüzet: együttműködési szerződést kötöttünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, ami ezeket biztosíja.

- Milyen érdeklődésre számítasz a diákok körében a képzés iránt?

- A tantárgy tematikája kifejezetten érdekes, bár nem könnyű. Ezért igyekszünk a képzést minél gyakorlatiasabban megvalósítani! Együttműködünk majd több móri intézménnyel, melynek keretében ellátogatunk hozzájuk, s így diákjaink betekintést nyerhetnek a mindennapi munkájukba. Másrészt pedig interaktív tananyag is rendelkezésre áll, mely talán a mai diákok számára kedvező. Jelenleg csak bízni tudok abban, hogy tanulóink érdekesnek találják majd ezt az új képzést!

"Az edzés nemcsak testi, hanem szellemi, mentális fejlődési lehetőség is" – Interjú Varga Zoltánnal

Varga Zotán a 2024-2025. tanévben búcsúzott iskolánktól, mint a "legeredményesebb nem móri diák". Gimnáziumunkban töltött éveiben tanulmányai mellett számos üggyel foglalkozott, illetve jeleskedett azokban: szavalataival közreműködött az iskolai és városi műsorokon, táboroztatott, de legfőképpen kitartóan „gyötörte” magát, elsajátítva a saját testsúlyos edzést. 

Zoli gondolkodásmódja és tevékenysége (példája) számunkra a napjainkban már kevésbé megvalósuló  test és lélek egységének eszményét idézheti fel.

- Miért gimnáziumunkat választottad annak idején?

- Szerettem volna nagyon jól megtanulni angolul és úgy érzem, hogy ez itt meg is valósul (tizenegyedikben sikerült is felsőfokú nyelvvizsgát szereznem). Fontos volt a Bakonycsernyéhez való közelség is, továbbá, hogy a gimi „kicsi” ezért közvetlen, családias iskolának tűnt, ami számomra fontos.

- A tanulás mellett táncsicsos éveid alatt még mivel foglalkoztál?

- Még a gimi előtt kezdtem el a saját testsúlyos edzést (a street workouot/ calistehnics-et), ami összekapcsolódva az önfejlesztéssel azután itteni éveim alatt teljesedett ki számomra.

- Hogyan találkoztál ezzel az edzésformával és miért vált neked fontossá?

- Eleinte kondizni akartam, 14 évesen azonban láttam az interneten egy profi street workoutos atléta versenyszámának videóját, amely lenyűgözött. Nagyon magas szinten űzte a sportot, emberfelettinek látszó gyakorlatokat hajtott végre. Olyan elemeket csinált, mint amiket a szertornászok. Esztétikus testet épített fel, a gyakorlatok közben pattanásig feszültek az izmai. Engem, a nagyon vékony kis srácot, megragadott, ahogy teljesen átformálta a saját fizikumát. Innentől kezdve nem is érdekelt más, csak a saját testsúlyos edzés.

- Hogyan kapcsolódik egymáshoz a testépítés és az önfejlesztés?

- Az edzés nemcsak testi, hanem szellemi, mentális igénybevétel is: a fizikai teljesítményhez folyamatos összeszedettség, fegyelmezettség is szükséges. Számomra mindez kisiskolásként vált egyértelművé, amikor hagyományőrző táborokba jártam. Akkoriban még nem nagyon tudtam, mik a céljaim, hogyan kell valamiért küzdeni, inkább kifogásokat kerestem, hárítottam a felelősséget. Az Őrállók Katonai Hagyományőrző táborainak (1) köszönhetően változott meg mindez bennem. Ott találkoztam olyan huszonéves srácokkal, akik mindamellett, hogy edzettek és ”kemények” (jó formában) voltak kedvesen, szeretettel és barátságosan viselkedtek velünk, gyerekekkel. A példájukból tanultam meg még azt is, hogyan "álljak bele" az élet kihívásaiba.

- A sportolás tehát mentálisan is fejlesztett?

- Igen, ennek köszönhetem az önbizalmam. Gátlásos, szorongó gyerek voltam negatív önképpel, ami az edzésken változott meg... A gyakorlás során ugyanis folyamatosan akadályokat állítottam magam elé, melyeket aztán legyőzve lett sikerélményem és nőtt az önbizalmam. A sportban sajátos, hogy fizikailag tapasztaljuk meg a „határainkat”, és/ de testünk reakcióival szembesülve tágíthatjuk azokat. Ha mondjuk jól sikerül egy edzés, utána elvárom, és mindent meg is teszek azért, hogy a következő alkalommal is így menjen majd.

- Visszatérve az önbizalmadhoz: gyermekként miért nem voltál rendben magaddal?

- Általános iskolás koromban bullying áldozata voltam. A megfélemlítés a megalázás mellett ez gyakran fizikai formát is öltött, meg is vertek. Nem értettem, hogy miért én voltam a céltábla, talán az alkatom miatt... Mindenkivel rendesen viselkedtem, de lehet, ezt mások nem így látták. A bántalmazások hatására az önbizalmam borzasztóan leépült. Úgy gondoltam magamra, hogy én egy "lúzer", egy vesztes vagyok, és, hogy hibázni bűn, aminek következményei lesznek... A változás azzal kezdődött, hogy ezt felismertem, majd a sporttal felül is tudtam írni ezt a rossz hiedelmemet.

- Milyen technikai vagy személyi dolgok kellenek ahhoz, hogy valaki elkezdje ezt a fajta mozgásformát?

- Azért praktikus ez a testmozgás, mert gyakorlatilag semmi sem szükséges hozzá, otthon is el lehet kezdeni gyakorolni. Én is így kezdtem. Nyilván így a lehetőségek korlátozottak, de hogy valaki belekóstoljon, milyen ez az edzésforma, arra tökéletes. Lehet egy asztalnál, az ajtófélfába kapaszkodva vagy akár kint az udvarban egy fán is kezdő húzódzkodó gyakorlatokat végezni. Az alapgyakorlatok (tolódzkodás, húzódzkodás, fekvőtámasz, lábemelések és a guggolások) elsajátításával szert tehetünk egy alaperőnlétre, felépíthetünk egy alapizomzatot.

- Mióta és milyen rendszerességgel gyakorolsz?

- Közel öt éve kezdtem. Eleinte heti háromszor edzettem, volt hogy másfél, de néha három órában. Amikor a haladó szintű gyakorlatokat tanultam (mint a támaszmérleg, zászló, kézállásban fekvőtámasz vagy az egykezes húzódzkodás) akkor heti négy, kb. két és fél órás edzésem volt. Az edzések számát aztán növeltem heti ötre, mivel a komplexebb gyakorlatokat külön kellett edzenem.

- Vannak-e street workout versenyek, bemutatók, egyáltalán találkozási lehetőségek másokkal, akik ugyanezt csinálják?

- Ez a sport Magyarországon, illetve a világban még nem annyira elterjedt, de egyre ismertebb és népszerűbb. Magyarországon is vannak lehetőségek a versenyzésre, illetve a nagyobb városokban, a kondiparkokban tudjuk akár közösen is művelni ezt a sportot.

- Indultál már valamilyen megmérettetésen?

- Tavaly (2024-ben) májusában versenyeztem először amatőr kategóriában a Magyar Street Workout Szövetségek kupasorozatában, és jól hangzik, hogy a regionális, székesfehérvári fordulóban sikerült harmadik helyezést elérnem. Országos versenysorozat volt, de én ezt a fordulót akartam igazán megnyerni. Sajnos nem sikerült, mert a gyakorlat során elkövettem egy bakit és lepontoztak. Utána megszállottként edzettem, hogy bizonyítsak a következő versenyen - ami viszont sérüléshez vezetett. Hetekig nem tudtam utána edzeni, még az alapmozdulatok se mentek, az egész nyári versenyszezon kiesett. Őszre tudtam visszaszerezni a formámat, és akkor beteljesíthettem az álmomat, a négyéves célomat: sikerült megcsinálnom (és megtartanom) a támaszmérleget ( full planche).

- Tervezed-e a további versenyzést?

- Idén a megszaporodott iskolai elfoglaltságok, a jogosítvány megszerzése, stb. sok időt és energiát igényelt, így nem tudtam eleget edzeni, illetve pihenni sem. Azt a következtetést vontam le, hogy ha én komolyan akarnék foglalkozni ezzel a sporttal, akkor nekem az életemet eköré kellene szervezni (egy kéthetes kihagyás is az edzésben már fele annyira jó teljesítményhez vezet). Nem folytatom versenyszerűen tovább tehát, mert nem akarok lemondani a tanulásról, sem arról, hogy időt töltsek a barátokkal (a táncsicsos évek alatt nemcsak jó közösségre leltem, de sikerült, remélem, tartós barátságokat is kialakítanom). A legfontosabb céljaimat a sporttal így is elértem már: jó lett az erőnlétem és pozitív az énképem.

A Vörösmarty Mihály megyei
szavalóversenyen.
Felkészítő tanár,
fotó: Szántó Magdolna

- Gimis éveid alatt egy másik arcodat is megmutattad: szavalóként folyamatosan részt veszel az iskolai, városi versenyeken, műsorokban. Mi motivált ebben a szerepvállalásban?

- Számomra a fellépés és a versmondás is egy komfortzónán kívüli helyzet volt és így egy újabb lehetőség az önismeretre, az önbizalom növelésére. Igazából nem egyszerű sok ember elé kiállni és beszélni. Az ember könnyen hibázhat és megszólhatják, "beéghet". Szóval kockázatos, de pont ez a lényeg, ez is csak egy megmérettetés. Mindazonáltal ha valaki kellőképpen felkészült, akkor egy nagy élmény lehet közönség előtt szavalni.

- Milyen pályára készülsz, hova adtad be a jelentkezésed?

- Történelem és angol nyelvszakos tanár szeretnék lenni, az ELTE pedagóguskarára jelentkeztem. Pályaválasztásom is az Őrállókhoz kapcsolódik, ahhoz a közösségi élményhez, értékrendhez és segítő tevékenységhez, amit általuk megtapasztalhattam. Nemcsak magamévá tettem ezt a szellemiséget, de tovább is szeretném adni, ezért döntöttem a tanári szakma mellett. 

(Zoltán ma az ELTE hallgatója, azon a karon és szakon, melyre beszélgetésünk idején is készült – a szerk.)

----------------------------

(1) További információk: https://nemzetiparkitermek.hu/termek/orallok-alapitvany/

(2) Fotók: www.facebook.com

"Ma már a saját örömömre úszom" – Interjú Varga Benedekkel

Varga Benedek a 2024-2025. tanévben végzett gimnáziumunkban. Volt diákunk tanulmányi munkája mellett versenyszerűen úszott is. Táncsicsos évei alatt egyéni és csapatban elért eredményei tovább öregbítették hírnevünket a sportban. Élete jó példa a versenyzés és a tanulmányi munka összeegyeztetésre: a sport mellett az angol nyelv tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, hiszen anno ezért választotta iskolánkat.

- Nemrég (2025. február végén – a szerk.) jöttél, illetve a gimis csapattal együtt, jöttetek meg a diákolimpiáról. Úgy tudom, hogy ez volt az első alkalom, hogy B -kategóriában indultál. Mit kell tudni erről a ligáról?

- A diákolimpián az igazolt versenyzők számára kiírt A - kategóriában már nem akartam indulni, mert ott a mezőny "nagyon sűrű", nehéz, így nem láttam értelmét. A B - kategória könnyebb, ebben azok versenyeznek, mint pl. én is, akik „levezetnek”, és már nem terveznek igazolt versenyzők lenni. Ebben az osztályban az indulhat, akinél legalább már két év telt el az utolsó igazolt (ún. kék kártyás) versenytől.

- Mikor kezdted és miért hagytad abba a versenyszerű úszást?

- Négy évesen választottam a medencét, a helyi egyesületben (Móri Úszó Egyesület, MUSZE – a szerk.), Molnár Mihály edző kezei alatt kezdtem el sportolni. Közel 13 év után, 2022. novemberében fejeztem be, aminek két oka is volt. Az első az, hogy (egyszerűen) elfáradtam, sok volt már a heti 10 - 11 edzésünk: suli előtt és suli után is, ami rengeteg időt vett el a tanulástól. Az utolsó gimis évemben pedig már csak az érettségire – felvételire akartam koncentrálni.

- Milyen úszásnemekben versenyeztél aktívabb időszakodban?

- Fizikumom alapján sprint-számokban szinte alig, a hosszú távra voltam mindig "ráállítva", melyben a kitartás volt fontos.

- Ezeken a távokon lehet az erővel takarékoskodni?

- Tévedés: a távot itt is végig „izomból kell lehúzni”! Konzisztensen kell tartani ugyanazt a tempót az elejétől a végéig, az első és az utolsó hosszokon (50 m) szokás csak megemelni a tempót. A diákolimpiákon, országos versenyeken általában 200, 400 és néha (ahol volt erre a versenyszámra nevezés) 1500 méteres távokon indultam. Gyorson 400 méter volt a kedvencem, mellben pedig a 200 méter (mellen ez a maximum táv is). Ezeken "tudtam igazán élni”, legjobb eredményeimet is ezekben a számokban értem el.

- Milyen eredményeid voltak, mire büszke vagy?

- A legfontosabb az, hogy 2018- tól minden évben megfelelő kvalifikációs idővel kijutottam az országos bajnokságokra. (Az országos bajnokságra nevezés úgy működik, hogy minden versenyszámhoz korosztálytól függően egy adott szintidőt kell megúszni, amire az éves MUSZ által elismert körversenyek a legalkalmasabbak – a szerk.) 

2020-ban a COVID 19 vírus miatt Regionális Bajnokság váltotta az OB-t. Ekkor, az egyesület váltójával egy második helyet sikerült elérnem – ezt tartom a legnagyobb eredményemnek   Vegyesúszásban is jó voltam, bár a pillangó nem a kedvencem. A legutóbbi diákolimpián nekem a fő számom a gyors és a mell volt. Pillangón és háton is tudtam ugyan menni, de ezekben az "energiámat nagyon hamar feléltem", mert nem volt tökéletes a technikám.

- Milyen eredményeket értél el a mostani diákolimpián?

- Az országos versenyen 100 méteres mellúszásban harmadik, 100 méteres gyorsúszásban hatodik, az iskola váltócsapatával pedig ötödik helyet sikerült elérnem.

- Hogy élted azt meg az iskolai váltónkban szereplést?

- Az úszás javarészt arról szól, hogy egyénileg mit érünk el, mindig azt nézzük, hogy tudunk fejlődni ... Ezzel ellentétben a csapatversenyben a közösség és az együttműködés a fontos – ez felüdülés nekem! Azért szeretem nagyon, mert ilyenkor közösségben rengeteg élményt élünk át: izgulunk egymásért, szurkolunk egymásnak, hogy „gyerünk, nyomjad!”

- Ma miért úszol még?

- "Levezetek", vagyis azt a nagy terhelést, aminek az elmúlt évtizedben a fizikumomat kitettem, fokozatosan csökkentem (a hirtelen "leállás" ugyanis nem egészséges). Természetesen  kell a mozgás, amit így most már a saját örömömre végzek.

- Vannak-e további terveid ebben a sportban?

- Az úszás az eddigi formájában nem fog, ugye szerepet kapni az életemben. Az Öböl-átúszás vagy a Balaton - átúszás [1] és az ehhez hasonló projektek viszont érdekelnek. A Balaton - átúszást régóta szeretném, de különböző problémák miatt eddig egyszer sem jött össze. Tavaly például azért nem mentem el, mert az időpont egybeesett a nyelvvizsgámmal.

- Mik a továbbtanulási terveid?

- Elsősorban anno az angol nyelv miatt jöttem ebbe a gimibe, azt gondolom, hogy jól is megy, úgyhogy ebben az irányban szeretnék továbbtanulni.

(Benedek Veszprémben, a Pannon Egyetemen Anglisztika szakán folytatta tanulmányait – a szerk.)

---------------------------------

Bokor Ádám: "A történelem mindig érdekelni fog, ahogy a csókakői vár iránti rajongásom sem szűnik meg"

Gimnáziumunk a 2024-2025-ös tanévben Bokor Ádám Sámuelt díjazta a  Horváth Zsuzsanna Vilma Emlékdíjjal. A díjat az egykori tanárunk által tanított tantárgyakban (történelem, magyar és mozgóképkultúra és médiaismeret) és a közösségépítésben egyaránt kiemelkedő 12. évfolyamos diák, a teljes gimnáziumi teljesítménye alapján kaphatja meg (1).

Interjúnkból alaposabban megismerhetjük elballagott jeles diákunk, Ádám értékrendjét: a hagyományok, a szülőföld természeti és történelmi örökségének fontosságát, szeretetét. 

- Miért pont a Táncsicsot választottad annak idején?

- Családi hagyomány miatt, a nővérem és édesanyám is idejárt, akik jó hírét keltették az iskolának. Úgy gondoltam, ez egy magas színvonalú középiskola.

- A tanulás mellett, illetve a tanulással összefüggésben gimnáziumi éveid alatt mivel foglalkoztál még?

- A történelem volt – és maradt is – a kedvencem, az évek alatt kétszer is részt vettem a Kosáry Domokos Történelemversenyen. A hon- és helyismeret különösen fontos számomra, a 2023/24-es tanévben harmadmagammal indultunk a Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár és a Fejér Megyei Honismereti Egyesület középiskolásoknak meghirdette prezentációs versenyén, amit megyei szinten megnyertünk .

Fotó: Belinszki János (2.)

- Mit kell tudni a verseny lebonyolításáról és a pályamunkátokról?

- A verseny témái minden évben hasonlók (egy Fejér vármegyei település története, nevezetességei, természeti értékei, ma is élő hagyományai, híres emberei vagy iskolatörténet – a szerk.). Mi Krausz Ferenc, egykori táncsicsos diák életútját mutattuk be, mivel az előző évben kapta meg a Nobel - díjat. Kutatásaink alapján írtunk egy dolgozatot, amihez készítettünk egy 12 diából álló prezentációt  (Krausz Ferenc, a világhírű móri címmel), amit azután előadtunk. Csapatunkban Telek Samu Bendegúz és Balog Keve Kurszán szerepelt még, felkészítő tanárunk pedig Fiedler Albert tanár úr volt.

- A történelemben van-e kedves pl. korszakod vagy személyiséged?

- Leginkább a középkort, abból is a 13. századot szeretem, de érdekel a 20. század is.

- Nem meglepő az első választásod, hiszen csókakői vagy! Milyen szerepe volt egykori erősségünknek magyar történelemben?

- Igen, ezért is lett kedvenc témám a középkor, mert a csókakői vár, a tatátjárást után, (IV. Béla várépítési rendeletét követően) a 13. században elején épült. Stratégiailag fontos helyen van: ellenőrizte a 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat (a tihanyi apátság alapítólevelében is szereplő „hadiutat”). Története során gyakran cserélt gazdát, sok család – a Csák nemzetség, Rozgonyiak vagy épp a török – uralta. A török hódoltság idején, mint Székesfehérvár előretolt megfigyelőhelye játszott szerepet. 1687-ban szabadult fel, de ezután már nem volt hadászati jelentősége. Pusztulását később az enyészet okozta.

– Milyen volt gyerekként felnőni a vár tövében?

– Sokat játszottunk testvéreimmel a vár alatti erdőben és – kezdetben szülői felügyelet mellett – magában a várban is. Otthon pedig rengetegszer hallgattuk nagyapámtól és édesapámtól a vár különböző történeteit, legendáit. Belénk nevelték, a vár jelentős szerepét és családom révén kerültem közel jelenkori helyzetéhez, a Csókakői Várbarátok Társaságának tevékenységéhez is (3).

– Hogy kapcsolódsz az egyesület munkájához, törekvéseihez?

- Éves terv alapján, minden hónap utolsó szombatján különböző munkálatok folynak a várban, a renoválástól a szemétszedésig. Én, mint édesapám és most már bátyám apródja veszek részt ezekben a tevékenységekben. Jó páran felmegyünk, elvégezzük azokat a munkálatokat, melyek szükségesek. Ezeknek az alkalmaknak egyébként nagyon jó hangulata van.

- Mint „édesapád és bátyád apródja”?! A hagyományőrzés része ez a titulus is?

- Igen, a Várbarátok Társasága szervezetileg egy középkori udvarház hagyományait eleveníti fel, így minden lovagnak van apródja. Édesapám lovag, édesanyám dáma, nővérem udvarhölgy, bátyám fegyvernök én pedig az apródjuk vagyok.

- Mi a szereped mellettük?

- Minden feladatában segítem őket, pl. hordozom a fegyvereit, illetve kísérem őket a felvonulásokon.

- Mikor és hogyan válik valaki lovaggá, apróddá?

- A társaságnak tizenhárom lovagja van, ezek létszáma nem változik, az apródok száma viszont nincs megszabva. Évente egyszer, szeptemberben tartunk választást, abban az esetben, ha esetleg egy lovag elhalálozik. Amikor pedig egy új lovagot avatnak, akkor fegyvernök(öket) is avatunk.

- Milyen programokat szerveztek a várban?

- Minden év szeptemberében megtartjuk a tradicionális Csókakői Várjátékokat. Ez alkalomra hagyományőrző egyesületeket hívunk a szomszédos településekről, mint például a székesfehérvári Magyar Királyi Kardforgatók Rendjét. Elsősorban felvonulásokat, íjászbemutatókat rendezünk, de bajvívást, csatajeleneteket, illetve egy lengyel hagyományőrző csoporttól „keményebb” vívójeleneteket is láthatnak a látogatók. Az ünnepségek elmaradhatatlan része a népi tánc is, magam is táncolok. 

- Mi motivál téged a hagyományőrző tevékenységedben?

- Egyrészt a történelem iránti érdeklődésem, másrészt a neveltetésem, a családom adott nekem mintákat. Az íjászat nekem jobban tetszik, mint pl. baseball…

- Gyakran szerepeltél iskolai rendezvényeken szavalással, szövegmondással. Ebben mi ösztönzött?

- Szeretem a magyar irodalmat és ebben is felfedezték tehetségemet (köszönet érte Sipos Tamás tanár úrnak).

- Továbbtanulási terveidben is szerepet játszik a történelem vagy a magyar?

- Nem, Keszthelyre készülök, szőlész-borász mérnöki szakképzésre. Családunknak van egy kisebb szőlőterülete, amit jelenleg nagyapám művel. Idősebb bátyámmal tervezzük, hogy továbbvisszük majd a szőlőtermesztés és borkészítés munkáját. 

A történelem azonban mindig érdekelni fog, ahogy a csókakői vár iránti rajongásom sem szűnik meg, továbbra is részese leszek az egyesületnek.

(Ádám ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campus kertészmérnöknek tanul – a szerk.)

-----------------------

Közösséget teremteni, közösségben lenni – Interjú Kovács Helgával (12. C)

Kovács Helgát (12. C) szinte minden táncsicsos ismeri, ahogy számos móri is, hiszen gyakori szereplései, fellépései mindig emelik iskolai és városi ünnepségeink, alkalmaink színvonalát. Helga azonban nemcsak hangszerén működik közre az egyes eseményeken, sok szervezői feladatot is vállal a közösség érdekében. Interjúnk bepillantást enged gondolkodásmódjába, értékrendjébe is.

- Zenélt-e valaki a családotokban vagy Te voltál az első, aki hangszeren tanult?

- A családomban senki sem, viszont magát a zenét, mint olyant az egész családom nagyon szereti, így az otthoni vagy társasági ünnepségeken, illetve még a templomi szertartásokon is mindig sok énekszót, zenét hallottam.

- Hogy kezdődött a zene iránti érdeklődésed?

- Általános iskolámban, a Bakonycsernyei Általános Iskolában tagja voltam az iskolai kórusnak, amely rendhagyó alkalmakon, ünnepségeken lépett fel. Azután még első osztályban részt vettem egy hangszerválasztó bemutatón. Emlékszem, a nagy térben (a tornateremben) sok-sok hangszer szólalt meg, hangkavalkád volt …

- Már ott és akkor megtetszett a fuvola?!

- Igen, mert a hangszíne és az előadásmód, ahogy megszólaltatták, nagyon „lányosnak” (nőiesnek) tűnt.

- Szüleid támogattak a zenetanulásban?

- A családom meglepődött a választásomon (ugye senki nem játszik hangszeren), de támogattak. Szombatonként mindig papa kísért a próbákra, s amíg én tanultam, az öcsémmel fociztak az iskola udvarán … Gyerekkoromban azután természetesen minden családi programon elővettem a hangszerem és játszottam. Fél év fuvolajáték után szüleimtől saját hangszert is kaptam.

- Már ekkor – viszonylag korán – megszületett a döntésed, hogy az életben a zenével szeretnél majd foglalkozni?

- Igen, mert nagyon nagy örömet szerez a zenélés, ahogy az is fontos, hogy azt érzem közben: „ó, igen, én jó helyen vagyok”. Tehetségem, úgy érzem, Istentől kaptam, ezért a zene biztonságérzetet is ad. A zenélés nekem továbbá olyan, mint egy nagy hullámvasút, ahogy az életben minden, amit szívvel -lélekkel csinálunk. Ettől, a szenvedélyes, őszinte kifejezéstől lesz a művészet, szerintem szép és igaz.

- Hol, kinél tanultál?

- Acsai Sándortól, két év előkészítő furulya után, kerültem feleségéhez, Acsai Sándorné, Zsóka nénihez, aki a fuvolatanárom lett. A tanárnő a szorgalomban látta a fejlődés kulcsát: „Ismételni és gyakorolni!” – mondta mindig. Sosem akartam csalódást okozni neki, ezért igyekeztem minden órámra jól felkészülni. Hét éven át, 9-es koromig tartott a közös munkánk.

- Milyen volt a kapcsolatotok?

- Szakmailag sokat tanultam tőle, és magánembereként is jóban voltunk: szinte olyan volt, mint egy családtag. Talán ezért viselt meg annyira, hogy nyugdíjba vonulásával szinte teljesen megszakadt a kapcsolatunk. A zenesuliban azután, szaktanár hiányában, az igazgatónő, Stróbl- Kónya Judit tanított tovább. Az együtt végigdolgozott év nagyon meghatározó volt a fejlődésemben; hangképzésben, előadásban tőle is sok újat tanulhattam. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy akkor, Zsóka néni távozásával sem adtam fel, hálás vagyok, a fuvolajáték tanulása mindennapjaim szerves része maradt.

- Az iskola melyik képzésben vettél részt?

- Sokáig B- tagozatos voltam (ez az oktatási forma a zenei pályára készülőket célozza meg, óraszáma azonos az általános képzésével, de az anyag mennyiség, minőség, illetve a számonkérés komolysága nagyobb, fokozottabb – a szerk.) , de három év után, 6-ban tagozatot váltottam, mert a zenei pálya már nem vonzott, csak a hobbiból való zenélés… Több, mint hét éve a Móri Ifjúsági Fúvószenekar fuvolistája is vagyok, a 2. fuvola szólamban játszom. Azután megváltoztak az életemben a prioritások is, komolyabban kezdett érdekelni az egyházzene…

- Mit jelent számodra a közös zenélés és ez a zenekar?

- A Móri Ifjúsági Fúvószenekar (a PRO URBE-díjas együttes 1981-ben alakult. Célja a német nemzetiségi zenekultúra megőrzése és továbbvitele – a szerk.) utánpótlását a zeneiskola adja. Negyedik osztályos koromban így hívott meg engem is játszani Acsai Sándor karnagy. Szerdánként és szombatonként tartunk próbákat. A szólampróbák, szerdánként, a korosztályommal, közvetlen hangulatban telnek. Itt ismerkedtem össze a legtöbb barátommal is. Szombatonként pedig az idősebbekkel együtt zenélve szinte egy nagy család tagjának érezhetem magam. Mindenki barátságos, bárkitől bármit meg lehet kérdezni: egy állandó, összetartó közösség vagyunk.

- Milyen fellépéseitek vannak? Van-e, amelyik emlékezetesre sikeredett?

- Elsősorban városi alkalmakon szerepelünk, legfőképp hagyományőrzés céljából, illetve könnyűzenei koncerteket is szoktunk tartani. (Szinte már állandó fellépőink Borbély Tamás és Ress Hajnalka, akikkel már 9-10 koncertet adtunk. Velük legfőképp az ABBA és Queen együttesek számait dolgoztuk fel.) Mielőtt a zenekarhoz kerültem volna, az egyesület számos külföldi helyszínen is megfordult már, mint például Izrael, Finnország, Olaszország vagy éppen Lengyelország. Én 2018-ban csatlakoztam, viszont ekkor még egészen pici voltam, így ilyen messzire nem mehettem el (mindig volt egy min. 14 éves korhatár). A COVID 19 óta kevesebb helyre tudtunk eljutni, de nem panaszkodom: már kétszer jártam Csehországban és háromszor Szlovákiában is. Minden évben fantasztikus élményt nyújtanak számomra ezek a zenei fesztiválok! Ekkor van lehetőségünk viszonylag kötetlenül sok időt tölteni egymással: beszélgetünk, társasozunk, zenélünk– nekem nem is kell ennél több!

- Milyen előzményei vannak, illetve indíttatásod volt, hogy egyházzenével is foglalkozz?

- „B” tagozatosként a kötelezően választandó második hangszerem a zongora lett, tehát 2018 óta játszom ezen a hangszeren is. Keresztény családból származom másrészt, a bakonycsernyei evangélikus gyülekezet aktív tagja vagyok. Lelkészeim felkérésére kezdtem foglalkozni a harmónium-, ill. orgonajáték gondolatával. Kis gyülekezetünknek ugyanis nem volt állandó orgonistája s– zongoratanulmányaim alapján – arra gondoltak, játszhatnék én az istentiszteleti alkalmakon. Ehhez persze még nagyon sokat kell fejlődnöm: ennek apropóján kezdtem el járni a Kántorképzőbe ( a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézetének augusztusi tanfolyamaira – a szerk.)

- Mit kell tudni erről a képzésről?

- A fóti Mandák-villában működő Kántorképző (és Egyházzenei) Intézetben, nyaranta táborszerű tanfolyamokon képeznek kántorokat. 2020 óta, immáron hatodik éve folyamatosan résztvevője vagyok ezeknek az alkalmaknak. A tizenhét napos kurzust elsősorban 10–22 éves korú fiatalok számára szervezik. Naponta egyéni és csoportos foglalkozásokon is részt vesznek a hallgatók (pl. harmónium- vagy orgonaóra, karvezetés, liturgikus orgonajáték, szolfézs, énekkar, stb.) Minden hallgatónak biztosított továbbá a napi gyakorlási idő is. Az oktatott hangszeres és zeneelméleti tananyag pedig személyre szabottan, évről-évre egymásra épül.

A harmónium az alapozó hangszer, azon játszottam négy éven keresztül én is, az idei évben, felvételt nyertem az orgona szakra, így most már orgonista-hallgató vagyok. A célom azonban nem a kántori oklevél, hanem a gyakorlati tudás megszerzése. Fontos persze a gyakorlás, ezért a tanfolyamok közt otthon, a gyülekezetünk templomában szoktam játszani, illetve havonta egyszer-kétszer (kántorunkat, Horváth Lászlót kisegítve) én végzem a szolgálatot.

- Milyen élményeid vannak a zenélésen túl erről a tanfolyamról?

- Nagyszerű a társaság: az előadók és a hallgatók között évről-évre egyre szorosabb kapcsolat alakul ki! Amikor éppen nincsen semmilyen elfoglaltságom (ami azért elég ritkán fordul elő), nagyon szeretek az ottani barátaimmal beszélgetni, sportolni, enni-inni (mindennapos menü a vajas-mézes pirítós és az ikonikus, utánozhatatlan fóti tea) vagy akár együtt zenélni. A hatalmas kert számtalan lehetőséget ad a sportolásra, kinti játékra is. Imádok ott lenni, az évem fénypontja az a két hét, amit ott töltök. Mindemellett az a keresztény közeg, amiben ott lehetek, semmihez sem hasonlítható. A zenei oktatásunk mellett a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek lelki, mentális fejlődésünkre, a hitünkben való növekedésre: számomra ez a legvonzóbb a tanfolyamokban.

- Milyen eseményekkel, programokkal várják a felekezetek általában a fiatalokat?

- Először is, mindenkit arra bíztatok, hogy bátran keresse fel a helyi gyülekezetet és tudjon meg minél többet annak működéséről, közösségéről gyülekezeti tagoktól, lelkészektől. Mindenkit tárt karokkal fognak fogadni, higgyék/higgyétek el!

Az Evangélikus Egyháznak is számtalan programja van minden évben, amelyekről legfőképpen a közösségi médiából lehet informálódni. Én 2 programon veszek részt folyamatosan az egyik az az EKOT (vagyis Evangélikus Konfirmandusok Országos Találkozója), ahol főként a frissen konfirmált fiatalokat várják jobbnál-jobb programokkal. A másik ilyen találkozó pedig a Szélrózsa találkozó (Szélrózsa – Evangélikus Ifjúsági Találkozó), amit minden második évben rendeznek meg. Ez az 5 napos találkozó korosztálytól, felekezeti hovatartozástól függetlenül várja az érdeklődőket különböző előadásokkal, workshopokkal, foglalkozásokkal, játékokkal, koncertekkel. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy menjen el és vegyen részt ilyen és ezekhez hasonló programokon!