"A futball az a közeg, ahol azt csinálom, amit igazán szeretek, ahol folyamatosan tudok fejlődni és tanulni. Sok erőt ad még a legnehezebb időszakokban is, teljesen kikapcsol és megnyugtat" – mondja Fersch Jázmin a sportról, amit már három éve űz. 9. C osztályos diákunk a női labdarúgással a Móri SE-ben kezdett el tudatosan foglalkozni, jelenleg pedig a Videoton FC Fehérvár csapatában játszik. A móri csapattal a Leány U 14 bajnokságban indult, ma pedig a Vidi soraiban az MLSZ Leány Regionális U 16 Észak-Nyugati csoportban futbalozik.
Jázminnal a foci iránti szeretetéről, a játékról és terveiről is beszélgettünk.
- Mikor és hogyan kezdtél el focizni?
- Óvodás koromban balettoztam és néptáncoltam, ezért a mozgás és a sport mindig fontos része volt az életemnek. Körülbelül kilencéves koromban kezdtem el focizni az általános iskolában, eleinte csak a fiú osztálytársaimmal a szünetekben. Nagyon gyorsan megszerettem a játék hangulatát, a pörgést és a közös munkát. Ahogy egyre többet fociztam, mind biztosabb lettem, hogy ezt a sportot szeretném komolyabban is folytatni.
- Mi motivált abban, hogy egyesületi formában sportolj?
- Amellett, hogy éreztem magamban tehetséget, a fociban nagyon fontos a csapatmunka, az együttműködés. Tetszik benne, hogy közösek a céljaink, és az eredményekért is együtt dolgozunk. Szerintem ez nemcsak a pályán, hanem az életben is fontos tudás.
- Milyen kihívásokkal találkoztál női játékosként?
- Még mindig sok előítélet van a női focival kapcsolatban: nehezebb egy lánynak bizonyítani ( a fiúkéhoz hasonló) tehetségét, kitartását. Engem azonban ez a "hártány" inkább motivál, hogy még többet dolgozzak és, hogy a pályán megmutassam, mire vagyok képes ...
Másrészt az elmúlt években egyre több fociklubnak van női csapata is, ami sokat segít a játék színvonalának javulásában, illetve abban, hogy a lányoknak is legyen lehetőségük magasabb szinten sportolni, tehát az "egyenjogúsításunkban".
- Kik voltak a példaképeid fiatal korodban?
- A mai napig Neymar példaképem. Nagyon tetszik a játéka, kreativitása, a technikai megoldásai és az, hogy mennyire bátran vállalja az 1-1 elleni szituációkat. Az is közel áll hozzám, hogy São Vicente-ben gyakorlatilag az utcán tanulta meg jól focizni, ami mutatja, hogy rengeteg munkával és kitartással milyen magas szintre lehet jutni. Ha együtt focizhatnék vele valamikor (mosolyog - a szerk.): tanácsokat kérnék, hogyan lehet magabiztosabbnak lenni a támadó játékban és, hogyan lehet jól kezelni a párharcokat, a stresszes helyzeteket.
- Melyik poszton érzed magad a legerősebbnek?- A legjobban a szélső védő és a szélső támadó poszton érzem magam. Azért szeretem ezeket a pozíciókat, mert nagyon pörgősek, sok futást és párharcot igényelnek, emellett sok lehetőség van cselezni és bekapcsolódni a támadásokba is.
- Mi a legnagyobb erősséged a pályán?
- Szerintem a legnagyobb erősségem az, hogy igazi csapatjátékos vagyok. A pályán nem csak az egyéni megoldásokban gondolkodom, hanem abban is, hogyan tudok segíteni a csapatnak. Ha hibázok vagy nehéz helyzetbe kerülünk, nem adom fel, hanem próbálok még többet dolgozni és küzdeni tovább. Emellett úgy érzem, mentálisan is jól tudom támogatni a csapattársaimat, például biztatással vagy azzal, hogy próbálok pozitív maradni a nehezebb pillanatokban is.- Pályafutásod legemlékezetesebb mérkőzése?
- A 2025 tavaszán, még a Móri SE csapatában játszott Csákvár elleni mérkőzés volt: azon a meccsen nagyon érezhető volt a csapat összetartása, mindenki egymásért küzdött. Személy szerint is különleges volt, mert két gólt szereztem, és akkor éreztem először igazán, hogy magabiztosan merek és tudok cselezni, ami önbizalmat adott a folytatáshoz.
- Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő szezonra?
- Legfontosabb célom, hogy minél gyorsabban be tudjak majd illeszkedni az U 19-es csapatba, mert ősztől már ebben a korosztályban fogok játszani.Szeretnék hasznos és meghatározó tagja lenni a csapatnak, és minél többet hozzátenni az eredményességünkhöz. Emellett számomra az is nagyon fontos, hogy folyamatosan fejlődjek, akár technikailag, fizikálisan vagy mentálisan.
- Kedvenc csapatod?
- A Real Madrid, mert sok jó játékosa van. Azért is szimpatikusak, mert "soha nem adják fel", hátrányban sem ... Sokszor bizonyították már, hogy a végsőkig küzdenek, és képesek akár megfordítani a "vesztes" meccseket is.
- Ki a kedvenc női focistád?
- A kedvenc női focistám Lauren James, mert nagyon kreatív és technikás játékos. Jelenleg a Chelsea csapatában játszik, az angol válogatott tagja. Fiatal kora ellenére számos elismerést kapott már, többek között az év fiatal játékosának is megválasztották. A pályán hasonló pozícióban játszik, mint én. Nagyon tetszik, ahogy szemtől szemben "meg tudja verni" az ellenfeleit, szeretnék én is ilyen magabiztos és sikeres lenni a pályán.
- Természetesen nagyon boldog vagyok, jó érzés, hogy a munkám eredménye megmutatkozik! Számomra azonban egy gólpassz is ugyanekkora örömöt jelent, mert ilyenkor úgy érzem, én is hozzájárultam a góllövő (a csapat) sikeréhez. Szeretem, amikor együtt tudunk örülni egy jól felépített támadásnak vagy a szép csapatjátéknak.
- Melyik volt a legszebb gólod?
- A Bőny csapata ellen, egy labdaszerzés után félpályáról íveltem kapura - és a labda végül (meglepetésemre) a hálóban kötött ki. Emlékezetes pillanat, mert ritkán sikerül ilyen távoli próbálkozásból gólt szerezni.
- Kik voltak az edzőid, és mit tanultál tőlük?
- Móron annak idején Skuba Dániel volt a technikai edzőm, a Videotonnál most Varga Ferenctől tanulok. Varga Ferenc nagyon tapasztalt és nagy tudású szakember. Nemcsak szakmailag segít sokat, hanem abban is, hogy magabiztosabb legyek a pályán: általában nagyon figyel a játékosok lelki világára is, bármilyen problémával vagy kérdéssel fordulhatunk hozzá, mert nyitott és kommunikál. Számomra még az is szimpatikus benne, hogy - szakmai komolysága mellett - jó humora van, ami sokszor oldja a feszültséget az edzéseken.
- A legnagyobb támaszaim a családom, akikre mindig, minden helyzetben számíthatok. Amikor csak tehetik, elkísérnek a mérkőzéseimre, támogatnak és hasznos tanácsokkal segítenek. A nehezebb pillanatokban is mellettem állnak, erőt adnak, és mindig pozitív gondolatokkal motiválnak.
- Mi szeretnél lenni, ha "nagy leszel": focista, edző vagy valami más?
- Jelenleg az a célom, hogy amíg fizikailag bírom és lehetőségem van rá, addig focista maradjak és minél magasabb szinten tudjak játszani. Emellett érdekel a játék "másik oldala" is, ezért szeretném megszerezni a futballbírói végzettséget is. Ezt a képzést most, az időhiány miatt még nem tudom elkezdeni, de pár éven belül mindenképpen szeretném elvégezni, mert (majd) az aktív futballista éveim után sem akarok elszakadni a focipályától ...
