„A portré lényege számomra nem egy ember fényképszerű ábrázolása, hanem kísérlet a személyiség megragadására” – Grafikáival bemutatkozik Hartl Máté

Hartl Máté
(12. A/ B) diákunk gyermekkora óta rajzol. Az életszakaszban hagyományos érdeklődés Máté esetében nemcsak, hogy nem maradt abba 
fiatal felnőtt korára, de el is mélyült: tudatosan képzi magát és képzőművészeti pályára készül.

Beszélgetésünkben kedves műfaját, a portrét, és az emberábrázolás problémáit járjuk körbe, miközbnen az ifjú alkotó beavat műhelymunkájának titkaiba is.

(Elnézést kérünk Mátétól és Olvasóinktól is, technikai korlátaink miatt, a képeket nem a legjobb felbontásban tudjuk közölni. Köszönjük László Adél, 12. A/ B segítségét. A képek bármilyen formában történő felhasználása engedélyköteles – a szerk.)

- Honnan ered a rajzolással kapcsolatos érdeklődésed?
- Gyermekkorom óta csak a rajz és a foci érdekel. Édesapám hobbi szinten fest, képei, melyek a nappaliban függnek, kiskorom óta a szemem előtt vannak. Kb. 6 éves korom óta pedig időnként közösen rajzolunk. Rajzkészségem azzal fejlődött, hogy mindketten ugyanazt a témát rajzoltuk, majd összehasonlítottuk a munkákat, megbeszéltük a tapasztalatokat és tanácsokat adtunk egymásnak.

Felkészülés az érettségire Molnár Endre tanár úrral
- Hogyan képezted magad, kitől tanultál?
- Először a gimnáziumban volt, hogy foglalkoztak velem: Molnár Endre tanár úr már kilencedikben felfigyelt rám, külön feladatokat adott számomra, rendszeresen gondozta munkáimat. A vizuális kultúra érettségire is, a 11-12. évfolyamon, az ő segítségével készülök.

Az önképzés is fontos azonban számomra, számos újdonságot, technikát stb. sajátítottam el az interneten található különböző videók alapján. Autodidaktának gondolom magam, büszke vagyok arra, hogy önállóan is tudok tanulni – kíváncsiságomnak, az aktuális engem foglalkoztató kérdéseknek megfelelően.

- Hol és mikor jelentél meg a műveiddel eddig a nyilvánosság előtt?
- Szüleim mindig is támogatták, hogy szerepeljek, én azonban nem szerettem volna. 2020 - ban még hatodikosként Móron, a bornapok alkalmából meghirdetett képzőművészeti pályázaton harmadik helyezést értem el egy grafikával. A COVID idején pedig képeim felkerültek a Gimnázium helyiségeinek falaira.

- A portré a kedvenc témád. Miért választottad az emberi testből pont az arc ábrázolásában való elmélyülést?
- Az emberi arc anatómiája érdekel a leginkább. Számos, színes ceruzával készült grafikámban foglalkoztam ezzel, ugyanis az emberi testben az arcot találom a legfontosabbnak, legszebbnek. Először a kifejező emberi szem és a tekintet tetszett, illetve fogott meg. Számomra az arcban testesül meg maga az emberi szépség. Az arc egyes elemei önmagukban is érdekesek, szépek, az ábrázolásban azonban az is izgat, hogy hogyan helyezkednek el, kapcsolódnak össze egységgé.

- Létezik számodra "csúnya" arc?

- Nem, hisz minden ember arca különös, egyedi - egyéni, illetve az egyedi mellett a közös emberit is keresem bennük: egységet a különbözőségben, hiszen hasonlítunk is egymásra miközben változatosak vagyunk.

- Kiket rajzolsz?
- Érdeklődési köröm miatt kedvenc színészeim és focistáim ábrázolása izgat, tehát „ők a modelljeim”. A Tanár úr kérésére újabban élő ember, modell után is rajzolok, így készült újabban több portrém is családtagjaimról és osztálytársaimról.

- Hogyan indul az alkotás?
- Mielőtt hozzákezdek a rajzhoz, alaposan tájékozódom az illető személyről, ugyanis fontosnak tartom „az arc mögött lévő” embert, a sorsát. Fotók alapján készítem a portrét, de olykor eltérek annak realisztikus élménytől, korrigálom azt a személyről való ismereteim alapján. Nekem nem az a lényeg az ábrázolásban, hogy visszaadjam, amit én látok (amit a fotó éppen mutat), hanem az ami, aki „van”, vagyis a személyiség „lényegének” megragadása.

- És technikailag?
- Azután következik néhány fő vonallal a vázlat elkészítése, Molnár Endre tanár úr tanácsára ugyanis először megtervezem a rajzaimat. Behúzok függőlegesen és vízszintesen vonalakat. Egy körből indulok ki, amit aztán ovális formává alakítok és egy-egy vonallal meghúzom az arc főbb elemeit. Amikor már megvannak az arc helyes arányai, kezdődik a részletezés, kidolgozás. Az áll helyének, formájának felvétele ebben különösen nehéz, nem csak azért, mert, ugye rengeteg különböző változata van az ívének, de a hibás rajza megváltoztatja a koponya arányait. Nehéz az egészhez képest az arányában megfelelő ívet megtalálni.

- A pszichológia szerint az arc karakterét három testrész: a száj, a szem és a szemöldök adja. Te, a portrérajzolással összefüggésben – fontossága vagy nehézsége alapján – miket emelnél ki?
- Öt részterületet emelnék: a szem/ tekintet, a bőrszín és a haj ábrázolását, valamint az árnyékolást: a fény szerepét az arcon. Egyes képek esetében pedig egy fiktív háttér megalkotása is foglalkoztat.


                     

- Rendben, akkor járjuk körbe ezeket alaposabban. Kezdjük a tekintettel, hisz mondják, a szem a lélek tükre… Mi kell ennek hű ábrázolásához?
- Először Leonardo DiCaprio portréjában foglalkoztam sokat a tekintet hiteles kifejezésével Ez összetett tudást kíván. Kezdetben egyszerűen csak kiszíneztem pl. barnára szemet, később alaposabban kidolgoztam a szemszínt, hisz abban több árnyalat is van, majd megfigyeltem a fény szemben való tükröződését. Olyan ceruzákkal folytattam utána az ábrázolást, melyek, vízbe mártva, festék hatást keltnek, s ezáltal könnyebben keverhető, és szebb hatást adnak.

- Hogyan jutottál el a hiteles bőrszín megalkotásához?
- Különféle ceruzákat, grafitot próbáltam ki az évek során, hogy valóságosnak tűnjön a bőr. Kezdetben azonban csak színeztem az arcot, de ezt igénytelennek találtam, illetve nem tartottam szépnek. Mára már színkeveréssel hozom létre a megfelelő színt. Olyan színes ceruzákkal dolgozom, melyek fedésre, keverésre is alkalmasak. Ryan Reynolds portréját például pirossal alapoztam, aztán barna, citromsárga és bőrszín fedés került rá, végül az arcbőr csillogását fehér színnel véglegesítettem.

- Hogyan alakult az árnyékolással kapcsolatos tudásod?
- A megfelelő árnyékolás az arc plaszticitásával függ össze (a redők megrajzolása a homlok, szem körül), és így szolgálja az életszerű ábrázolást. Az árnyékolástechnika számomra ugyancsak a színek való játék: a feladat az, hogy a sötétebb színeket megtaláljam, melyek kontrasztot adnak. Raynolds füle azonban túl rózsaszínre sikeredett számomra, mert a fül rajzát hagyom általában utoljára, amikor már sietek, hogy élvezhessem a kész munkát ....

-Ezek elsajátítása, nyilván egy folyamat. Elégedett vagy-e mára a megjelenítés szépségével?
- Igen, de még mindig van hova fejlődnöm, például többet kell foglalkoznom a nyak és az áll kapcsolatának viszonyával. Visszagondolva általában sincs olyan képem, ahol ne lehetne még valamit javítani. A befejezett képeken azonban már nem változtatok, ugyanis a beavatkozások rontanák az egész összhatását. Inkább, az új felismeréseimet, a következő alkalommal, egy másik képen alkalmazom. 


                     



- Fekete - fehér portrékat nem csinálsz; csak színesben tudod elképzelni alakjaidat, illetve eredetileg is színesben rajzolod meg őket?
- Nem, először grafittal kezdtem, odafigyelve arra, hogy egyből legyen egy jó áttekintésem az egészről. Ha elégedett vagyok az eredménnyel, akkor egy halványító radírral koptatom a fekete színt, csak annyi maradjon belőle, hogy vezessen a színezésben. Érdekel, vonz a színek használata, de azért vannak monokróm a portréim is.

- Néhány képeden absztraktnak tűnő hátteret is rajzolsz az alakjaidnak.
- Igen, focistáim általában „otthonos környezetben” pl. a stadionjukban állnak, a háttér forma-, színvilágában pedig klubjuk színeit vagy egy-egy tulajdonságuk érzetét jelenítem meg. Rashford portréjában a gól örömét ábrázoltam, azt a szokásos, jellemző kézmozdulatát használva, mellyel kifejezi, hogy az akcióban „ott volt fejben”: kizárt mindent, ami zavarhatta volna. A háttér fekete és vörös színeivel az ellendrukkerek iránta kifejezett haragját idézi, amitől ő szintén képes függetleníteni magát Ezt a tulajdonságát nagyon csodálom.

Yamall-képemen maga a focista a fontos, a hátteret elhomályosítottam, a stadiont csak sematikusan, foltokban adom vissza. Amit ki akartam fejezni, az fiatalságának vidámsága és sikere, hisz épp első szakmai díját veszi át. A Mainoo-rajzon a válogatott mezszíneit szerepeltetem, szándékom ugyancsak fiatalsága és tehetsége előtt főhajtás, hisz 18 évesen már válogatott lett … 



Blogunk szerkesztője, Torgyik Tamás
Magyartanárom, Szántó Magdolna
- Rokon műfaj a karikatúra. Foglalkoztál-e ezzel a humoros, gúnyos
 célú képi ábrázolással is, s ha igen, mit tartasz fontos jellemzőinek?
- Igen, ismerkedem a műfajjal, megmutatja a karakter sokféle nézőpontból való bemutatásának lehetőségét. Nehézsége és szépsége is, hogy kevés idő alatt, néhény jellemző vonallal kell megragadni a személyiségvonásokat.



- Érdekel-e, illetve próbáltál-e már más (festészeti) technikát, illetve témát?
- Igen, az akvarellel is dolgozom. Mivel a fény - árnyék az egyik középszintű vizuális kultúra érettségi téma, többször is használok vízfestéket, ugyanis ennek anyaga jobban adja vissza a fényeket. Tematikailag, természetesen nyitott vagyok, pl. a tájképek, csendéletek, stb. is érdekelnek.


- Mik a továbbtanulási terveid?
- Szombathelyen, az ELTE Savaria Egyetem BDPK Képi ábrázolás, illetve Győrött, a Széchenyi István Egyetem Tervezőgrafikusművész szakát jelöltem be a jelentkezésemben. 

Jegyzetek (a portrékhoz):

Leonardo Wilhelm DiCaprio (1974  ), Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színész, filmproducer.

Ryan Rodney Reynolds (1976  ), Primetime és Emmy-díjas kanadai-amerikai színész, humorista, filmproducer és forgatókönyvíró

Marcus Rashford (1997  ),  angol válogatott labdarúgó, a Manchester United játékosa, de kölcsönben az FC Barcelona színeiben szerepel.

Lamine Yamal Nasraoui Ebana (2007  ), spanyol válogatott csatár, az FC Barcelona játékosa

Kobbie Boateng Mainoo (2005  ), angol válogatott labdarúgó, jelenleg a Manchester United középpályása

Matthew McConaughey (1969  –) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész

"Családias közösségbe tértem vissza dolgozni" – Fekete Zalánnal beszélgettünk

Alma mater című sorozatunkban kollektívánk azon tagjaival beszélgetünk, akik egykor a gimnázium diákjai voltak. Arra vagyunk kíváncsiak, ho...