A 9. A osztály együttműködése az ASKA Alapítvánnyal – Szántó Magdolna, osztályfőnök beszámolója

Az ASKA (Alpha Segítő Kéz Állatkórházi Alapítvány) egy Székesfehérváron működő állatvédő szervezet és állatotthon, amely elsősorban sérült, beteg, kóbor kutyák mentésével, rehabilitációjával és örökbeadásával foglalkozik [1]. A menhelyen átlagosan 250 állatot gondoznak egy időben, és évente közel 1000 kutyának segítenek. [2]

Kollégánk, Nagy Lívia tanárnő kezdeményezésére gimnáziumunk évek óta szakmai kapcsolatban áll a nemes célokat megvalósító szervezettel. Együttműködésünk keretében érzékenyítő foglalkozásokon, személyes látogatásokon és adományozásban vesznek részt diákjaink, tanulócsoportjaink.

A 9. A osztály és osztályfőnöke, Szántó Magdolna tanárnő egy éven keresztül gyűjtött palackok árából befolyó összeggel támogatta a székesfehérvári Aska Kutyamenhelyet. 

Az iskolavezetés támogatta ezt az osztályfőnöki projektet, s az osztály személyesen is ellátogathatott a menhelyre, ahol megismerkedhettek annak működésével, az ott dolgozók áldozatos munkájával, s az ott lakó kutyusokkal.

Osztályfőnökként nagy öröm és büszkeség látni az osztályom kezdeményezését, nyitottságát, szociális érzékenységét, a kitartását! A látogatás hatására többen jelezték, hogy az 50 órás közösségi szolgálatukat szeretnék ott tölteni, s volt, s talán 1-2 örökbefogadás is meg fog történni! Örülünk, ha jó példával járhattunk elől, és talán másokat is inspirálni fogunk a karitatív tevékenységek iránt! Köszönjük az Askának a lehetőséget, hogy fogadtak bennünket, s a pozitív visszajelzést is!

További információ: https://www.facebook.com/share/1Htt3kSoHz/

Jegyzet:

[1] Fontosabb adatok és elérhetőségek

• Cím: 8000 Székesfehérvár, Homoksor 7.
• Telefonszámok: 06 30 903 8218 vagy 06 30 206 5372
• Hivatalos weboldal: ASKA Alapítvány hivatalos oldal
• Közösségi média: Hírekért és a gazdira váró kutyák aktuális listájáért látogasd meg az ASKA Alapítvány Facebook-oldalát.

 [2] Hogyan tudsz segíteni vagy örökbe fogadni?

• Örökbefogadás: A személyes látogatáshoz és ismerkedéshez minden esetben előzetes időpontfoglalás szükséges a weboldalukon.
• Adó 1% felajánlása: Adószámu k: 18494644-2-07.
• Pénzbeli támogatás: UniCredit Bank számlaszám: 10918001-00000015-50200001.
• Önkéntesség: Lehetőséged van kutyasétáltatásra, a kutyák gondozására, szocializációjára, vagy akár a menhely körüli fizikai munkák (takarítás, fűnyírás) elvégzésére is. 

Szép tájakon, jó társaságban – Kő Kristóf László és Udvardi Bence (9. A) a Gerecse 50-en

Kő Kristóf László és Udvardi Bence (9. A) tanáruktól, Vasi Csabától hallott először a teljesítménytúrázásról. A fiatalok kollégánk tanácsára neveztek a Gerecse 50-re, az ország egyik legnagyobb tömegeket megmozgató 50 km-es rendezvényére.

A teljesítménytúra a természetjárás olyan ága, ahol a szervezők által kijelölt útvonalat egy meghatározott szintidőn belül kell teljesíteni. 

Nem klasszikus verseny, a fő cél önmagunk legyőzése, a táv és a szintemelkedés leküzdése, valamint a természet tisztelete. Kiválló szabad idős tevékenység.

Fotók a túráról: Vörös Attila / MTSZ

Népszerű hazai teljesítménytúrák: a Kinizsi Százas (a legismertebb hazai 100 km-es túra a Pilisen és a Gerecsén át), a Gerecse 50, a  VérKör (77 km-es állandó körtúra a Vértesben, amely egyénileg bármikor teljesíthető), Mátrabérc (Technikás, nehéz vonalas túra a Mátra gerincén. ITT a legteljesebb hazai adatbázis, ahol dátum, táv és tájegység szerint kereshetsz aktuális túrákat.

2026. április 18. 6:00 – 8:00

Szintidő: 12 óra

Táv: 48,7 km/ szint: 1445 m

- Mikor és miért szerettétek meg a természetjárást?

B.: - A természetjárást az első "hosszabb csavargásunkon" kedveltem meg, amikor barátrommal kitaláltuk, hogy Magyaralmásról elsétáltunk Pusztavámra ...

K.: - Pár éve, hogy Fehérvárcsurgó mellett az erdőben járkáltunk és közben felfedeztem magamnak a táj, az út szépségét. Azóta is gyakran megyünk, a kutyánk is sokszor elkísér bennünket.

- Családotokban szokás volt-e kirándulni, hegyet mászni, stb.? Milyen élményeitek voltak?

B.: - Családomban nem volt jellemző.

K.: - Mindig jól sikerült, de sajnos ritkán fordult elő, hogy édesapámmal és testvéremmel a Gaja-patak körül túráztunk.

- Mikor, miért kezdtétek a teljesítménytúrázást?

B.: - Nemrégen kezdtük, az említett első túránk decemberben volt. Kristóf, a barátom buzdított a teljesítésére. 

K.: - Még nyolcadikos koromban unalomból kitaláltam – milyen vicces lenne –, ha Székesfehérvárról hazagyalogolnék Magyaralmásra. Két haverommal azután egy szombat reggel neki is álltunk a 6 órás útnak ... 

- Milyen élményeitek voltak eddig? 

K.:  - Sétáink alatt sokszor láttunk őzeket, nyulakat, különböző madarakat  –  egyszer még rókákat is. A táj mindig gyönyörű volt, különösen akkor, amikor havazott is ... 

- Hogyan készültetek a megmérettetésre?

K.: - A Gerecsére készülve sokszor sétáltunk el Székesfehérvárról Pusztavámra edzésképp; az egyik ilyen alkalommal addig "keveregtünk" Pusztavám területén, míg el nem értük az 50 kilométert. Nagyon nehéz volt, a végén már csak vánszogtunk ...

- Mi volt a célotok?

K.:- Igazából nem volt számunkra konkrét cél, talán, hogy "meg tudjuk csinálni", a bizonyítás. Jó kimondani, hogy "50 kilométert gyalogoltam".

- Milyenek voltak a verseny során a körülménynek: pálya, időjárás vagy a versenytársak?

B.: -  Viszonylag jó volt a pálya, bár voltak azért az úton nagyobb, nehezebb emelkedők.

K.: - Jó volt az időjárás, szinte teljesen tiszta volt az ég. A többi túrázóval nem volt semmi probléma, sőt inkább nagyon kedvesek voltak. 

- Hogy alakult számotokra a verseny?

B.: - Jól alakult a verseny, bár volt egy pár meglepetés, nem számítottam ilyen meredek emelkedőkre. Az erőmet beosztottam, az egész túra alatt ugyanolyan tempóban haladtam, csak rövid pihenőt tartva.

K.: - Ugye én feladtam, ami meglepett, azt hittem, végig tudnok menni. Annyira elfáradtam s a lábam is begörcsölt azonban, hogy meg kellett állnom. Ennek ellenére elégedett vagyok a teljesítményemmel. 

- Mik a jövőbeli terveitek a versenyzéssel?

B.:  - Konkrét tervem nincsen, de elhatároztuk Kristóffal, hogy a Kinizsi 100-at (is) egyszer meg fogjuk csinálni.

K.:  - Majd egyszer "feltenném a pontot az i-re", teljesíteném a távot, de most inkább kipihenem ezt az utat. 

- Hogy és miért ajánlatok a túrázást diáktársaitoknak?

B.: - A természetjárás jó társas program.

K.: - Szerintem jó a feszültség levezetésre, kikapcsolódásra.

Futni jó "buli"– Rieder Réka és Mandukhai Uyangar (9. A) a komáromi futóversenyen

Rieder Réka és Mandukhai Uyangar (9. A) tanáruk, Vasi Csaba biztatására nevezett be a komáromi futóversenyre. Testnevelőnk rendszeresen részt vesz utcai futóversenyeken (mint pl. a móri Ezerjó futáson is). Egy-egy ilyen szabadidős rendezvényre a pedagógust – iskolai szinten – akár  8- 10 diák(ja) is elkíséri – mert a futás valóban egy jó közösségi és egészségmegőrző "buli"!

"Két ország, egy város, egy futóközösség/ Dve krajiny, jedno mesto, jedna bežecká komunita" - mottóval hirdette meg idén immár 50. alkalommal a Komárom Európa Futó Egyesület a Komárom – Komárno Nemzetközi Utcai Futóversenyt. 

Az első verseny útvonalát ábrázoló emlékplakett (1)

Bangha Dezső, Herczeg Gyula és Jóny István ötlete nyomán 1975. április 4-én, hazánk és Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából Komárno-Komárom között szerveztek először futóversenyt (1). A verseny lehetőség biztosít minősített és rekreációs futók részére, népszerűsíti a sportot, a futást, segíti az egészséges életmódra nevelést és Észak- és Dél-Komárom városok hírének növelése. A május elsején rendezett verseny nyílt,  5,5 km és 10 km távú pályákkal. A távot idén 481-en teljesítették. 

- Mikor és miért szerettétek meg a futást?

R.: - Először nagyon nem szerettem, két - három éve viszont az egyik edzőm megszerettette velem: már magamtól is szívesen járok el futni.

M.: - Idén nagyon akartam változtatni magamon, hogy többet mozogjak, a futást választottam. Az elmúlt hónapokban folyamatosan és sokat sportoltam.

- Családotokban szokás volt-e futni vagy általában sportoltak-e?

R.: - Anyukám futó, testvéreim pedig öttusázók voltak, így anyukámmal nagyon sokat jártunk együtt futóversenyek re is.

- Mikor, miért kezdtetek el sportolni?

R..: - Négy éves koromban kezdtem el úszni és két évre rá már voltam egy kéttusa versenyen. Az utóbbi versenyszám úszásból, futásból áll, és édesanyám vitt el, aki az edzőm is volt.

M.: - Idén kezdtem a futást versenyszerűen, hogy fejlődjek, mind jobban tudjak teljesíteni a következőkben.

- Milyen élményeitek, eredményeitek voltak eddig?

R.: - A versenyek miatt elég sok helyre eljutottam (külföldre is). A több napos események általánan jó hangulatban teltek, továbbá jó egy összeszokott csapatba tartozni (az öttusában – a szerk.) 13 évesen indultam először öttusa versenyen, az U 17-es korosztályban, ahol versenyről versenyre egyre jobb eredményeket érek el. Egyszer már voltam a Komárom – Komárno futáson is.

M.: - Eddig két versenyen voltam. A barátaimmal futottam, ezért viccesek voltak a versenyek: nyilván nem lettem dobogós, de nagyon jól éreztem mindig magam.

- Mi volt a célotok?

R.: - Csak, hogy jól érezzem magam és, hogy edzek egy jót.

M.: - A célom az volt, hogy végigfussam a távot, ne sétáljak vagy menjek közben. A pólót és az ajándékcsomagot is szerettem volna (mosolyog – a szerk.) és természetesen, hogy jól érezzem magam!

- Hogyan készültetek a versenyre? Milyen fizikai, esetleg lelki –szellemi munka volt előtte?

R.: - A teljesítményem mögött sok edzésmunka áll, a felkészülést olykor motiváció nélkül vagy fáradtan is csináltam.

M.: - Fizikailag naonta kb. 30 percet futottam, amikor csak tudtam, de pihentem is, hogy ne fárasszam le túlzottan magam. Lelkileg pedig folyamatosan biztattam magam, hogy "le tudom futni", meg, hogy "jól fogom érezni magam".

- Milyenek voltak a verseny során a körülménynek: pálya, időjárás, versenytársak, stb.?

R.: - Az öttusaversenyeken megszoktam, hogy akár esőben kell futnom, az időjárás nem befolyásol.

M.: - A pálya  kiváló minőségű volt és az idő is jó volt: napos és száraz. A versenytársak közül néhányat már korábbról ismertem, így jól kijöttünk: barátságosak és segítőkészek voltunk egymással.

- Hogy alakult a verseny: volt-e meglepetés, stb., hogy osztottátok be az erőtöket?

M.: - Nem volt semmi váratlan esemény,  meglepetés futás közben. Az erőmet úgy osztottam be, hogy ne fárasszam le magam annyira, hogy rosszul legyek. Lassítottam, "pihentem", ha az oldalam szúrt ...

- Elégedettek vagytok-e az eredményetekkel?

R.: - A kitartó és következetes munka mindig fejlődést eredményez. Magam mindig kis célokat tűzök ki, amiket teljesítve haladok előre. 

M.: - A versenyen jobb helyezést is elérhettem volna, mégis büszke voltam, hogy nem adtam föl.

- Mik a jövőbeli terveitek a versenyzéssel?

R.: - Szeretnék még versenyezni és jó eredményeket elérni, az előző másfél évet ugyanis sajnos, ki kellet hagynom.

M.: - seretnék több futóversenyre járni, hogy többet mozoghassanak.

- Hogy és miért ajánlanátok a futást diáktársaitoknak?

R.: - A sport erősíti a jellemet, megtanít küzdeni és kitartásra nevel.

M.: - Azért ajánlanám a futóversenyeket, különösen a barátaiddal együtt, mert jó "buli"!

Jegyzet:

(1) A szocializmusban április 4-e a felszabadulás napja, hazánk egyik legjelentősebb állami ünnepe volt. Komáromban fáklyás felvonulások, a szovjet emlékmű megkoszorúzása, ünnepi beszédek, munkaversenyek, sportesemények jelezték az ünnep nagyságát. Forrás: Szabó Csaba Gábor segédlevéltáros (MNL KEML Komáromi Fióklevéltára)

"Párduc, oroszlán, gorilla" – Képes afrikai élménybeszámoló Nagy Lívia tanárnőtől

"... imádlak Afrika!" – mondja megidézve a  KFT együttes régi slágerét kollégánk, Nagy Lívia biológia, kémia és környezettan szakos tanárnő.

Idén tavasszal immáron harmadszor jutott el a "fekete kontinensre", a Föld második legnagyobb és legnépesebb földrészére. Valamelyest tehát ismeri és nagyon szereti ezt a számunkra viszonylag távoli világot. 

Először több mint két évtizede vett részt Namíbiában egy vadászaton, majd tizenéve meglátogatta Etiópiát, Tanzániát és Zanzibárt is. Néhány hónapja volt utoljára ott, célja akkor a Dél-Afrikai Köztársaság volt. 

- Mikor és hogyan jutottál el először erre az itthon kevéssé ismert földrészre?

- 2000 nyarán utaztam elöször oda. Akkori párom vadász volt, afrikai vadászatra (1) mentünk két másik "puskás ember" társaságában. Namíbiában jártunk, három különböző farmon töltöttünk el 10 napot (egy farm ott akkora, mint Fejér megye).

- Milyen élményekre, tapasztalatokra tettél szert ekkor?

- Kulturális eseményeket vagy műemlékeket nem látogattunk, csak a természettel ismerkedtem. Nagy élmény volt a szafari során találkozni a nagyvadakkal (leopárdnak ugyan csak a nyomait, de  gepárdot, oroszlánt láttam). Élmény volt megismerni, ahogy a bennszülöttek követik az állatok nyomát (ami számunkra nem feltűnő): észrevették a letaposott fűszálakat, meghajlott, törött ágakat ... Ugyancsak lenyűgöző volt a struccfészek, benne a hatalmas tojásokkal. Antilopok, zebrák tömkelegét is láttam. Nyilván a Jeep védőkorlátja mögül furcsa volt az állatokkal való találkozás, de az, hogy természetes életkörményeik között figyelhettük meg az életüket: csodálatos volt!

- Hogyan zajlott maga a vadászat?

-  A hazaihoz hasonlóan: magaslesekre mentünk, ami nem valamilyen építmény volt, hanem egy szikla vagy egy magasabb kőtömb. A vadászok pedig várták a vadakat ...

- Mi az, amire még szívesen emlékezel vissza az első utadról?

-  A füves szavannák, ligetek gyönyörűek voltak, ahogy a naplementék szépsége is örökre megmaradt -  mondhatjuk, hogy Afrika a szerelmem lett!

- Mikor és hogyan utaztál következő alkalommal?

-  2012- ben jutottam újra el Afrikába egy utazási irodán keresztül. Családi nyaralás keretében két héten át ismerkedtünk Etiópiával, Tanzániával és Zanzibárral. Ekkor már a helyi műemlékeket, kultúrát és  szokásokat is megismerhettem. Etiópiában földbevájt templomokat láttunk. Nagy élmény volt a kétnapos zanzibári kirándulás: az óceánpart, amely fűszeres illatokba burkolózott. Tanzániában pedig a lélegzetem is elállt a Ngorongoro-krátertől, az óriásvulkán hatalmas kalderája ugyanis a világ legnagyobb krátere (2). Vadászatban és szafariban is volt részünk, ahol zsiráfokat, elefántokat láttunk. Ez az utazás "tette fel az i - re a pontot": végleg a szívembe zártam Afrikát!

    

    

Obeliszk Axumban (balra), Fasil Ghebbi (jobbra)

Masai Mara Nemzeti Rezervátum ( jobbra)

    

    

A dzseláda páviánok (jobbra) kizárólag Etiópiában élnek.

Szavanna zebrákkal

   

Szegfűszeg (balra)

Pihenő oroszlánok (jobbra)

- Idén jártál a kontinensen harmadszor ...

- Már amikor a fiam megszületett, tudtam, előbb - utóbb neki is megmutatom mindezt a szépséget. Így most tavasszal, hogy kerek születésnapi évfordulót ünnepeltem, részben ajándékként magamnak, Rubennel és a párommal hárman kerekedtünk fel. A Dél-Afrikai Köztársaságban voltunk, ott lent, a "csücsökben".  Azért mentünk pont oda, Afrika egyik legfejlettebb államába, mert egy irodának volt egy nagyon kedvező ajánlata, illetve még nem jártam ott.

-  Mi szerepelt a programotokban és mindez hogy tetszett fiadnak?

- Ellátogatunk a Jóreménység fokához (3), egy sziklás földnyelvre az Atlanti-óceán partján, ami a tengeri hajózás történetének egyik legfontosabb és legveszélyesebb stratégiai pontja. 

Volunk szafarin is, persze. Ruben az egzotikus állatokat ugyanolyan nagy lelkesedéssel fogadta, ahogy anno én is. Boldog volt, hogy találkozhatotott a számára eddig csak könyvekből, filmekből ismert vadakkal, külön élmény volt, hogy a nagyvadakat a maguk természetes közegében ismerhette meg.

Addo Elefántpark és Tsitsikamma Nemzeti Park

Struccfarm

A Jóreménység foka - fókákkal és pingvinekkel

Cape Town/ Fokváros

Jegyzetek

(1) A klasszikus afrikai vadászatok ún. vadrezervátumokban zajlanak, ahol hatalmas, bekerített és nyílt vadászterületeken lehet legálisan vadászni pl. antilopokra, varacskosdisznóra, vagy akár a "Nagy Ötösre"(oroszlán, leopárd, orrszarvú, afrikai elefánt, kafferbivaly). 

(2) A kráterben található, a híres Ngorongoro Természetvédelmi Terület. A több millió éve összeomlott óriásvulkán hatalmas kalderája a világ legnagyobb, épen maradt vulkáni krátere.

(3) A Jóreménység foka  jelentősége a mai napig meghatározó:  ez az ún. Keleti átjáró ( a 15. század végén ez a pont nyitotta meg a közvetlen tengeri kereskedelmi útvonalat Európa és Ázsia (India) között.) használták a Selyemút kiváltására: a hajósok így elkerülhették a drága és veszélyes szárazföldi utakat, valamint az Oszmán Birodalom vámjait.