"Az edzés nemcsak testi, hanem szellemi, mentális fejlődési lehetőség is" – Interjú Varga Zoltánnal

Varga Zotán a 2024-2025. tanévben búcsúzott iskolánktól, mint a "legeredményesebb nem móri diák". Gimnáziumunkban töltött éveiben tanulmányai mellett számos üggyel foglalkozott, illetve jeleskedett azokban: szavalataival közreműködött az iskolai és városi műsorokon, táboroztatott, de legfőképpen kitartóan „gyötörte” magát, elsajátítva a saját testsúlyos edzést. 

Zoli gondolkodásmódja és tevékenysége (példája) számunkra a napjainkban már kevésbé megvalósuló  test és lélek egységének eszményét idézheti fel.

- Miért gimnáziumunkat választottad annak idején?

- Szerettem volna nagyon jól megtanulni angolul és úgy érzem, hogy ez itt meg is valósul (tizenegyedikben sikerült is felsőfokú nyelvvizsgát szereznem). Fontos volt a Bakonycsernyéhez való közelség is, továbbá, hogy a gimi „kicsi” ezért közvetlen, családias iskolának tűnt, ami számomra fontos.

- A tanulás mellett táncsicsos éveid alatt még mivel foglalkoztál?

- Még a gimi előtt kezdtem el a saját testsúlyos edzést (a street workouot/ calistehnics-et), ami összekapcsolódva az önfejlesztéssel azután itteni éveim alatt teljesedett ki számomra.

- Hogyan találkoztál ezzel az edzésformával és miért vált neked fontossá?

- Eleinte kondizni akartam, 14 évesen azonban láttam az interneten egy profi street workoutos atléta versenyszámának videóját, amely lenyűgözött. Nagyon magas szinten űzte a sportot, emberfelettinek látszó gyakorlatokat hajtott végre. Olyan elemeket csinált, mint amiket a szertornászok. Esztétikus testet épített fel, a gyakorlatok közben pattanásig feszültek az izmai. Engem, a nagyon vékony kis srácot, megragadott, ahogy teljesen átformálta a saját fizikumát. Innentől kezdve nem is érdekelt más, csak a saját testsúlyos edzés.

- Hogyan kapcsolódik egymáshoz a testépítés és az önfejlesztés?

- Az edzés nemcsak testi, hanem szellemi, mentális igénybevétel is: a fizikai teljesítményhez folyamatos összeszedettség, fegyelmezettség is szükséges. Számomra mindez kisiskolásként vált egyértelművé, amikor hagyományőrző táborokba jártam. Akkoriban még nem nagyon tudtam, mik a céljaim, hogyan kell valamiért küzdeni, inkább kifogásokat kerestem, hárítottam a felelősséget. Az Őrállók Katonai Hagyományőrző táborainak (1) köszönhetően változott meg mindez bennem. Ott találkoztam olyan huszonéves srácokkal, akik mindamellett, hogy edzettek és ”kemények” (jó formában) voltak kedvesen, szeretettel és barátságosan viselkedtek velünk, gyerekekkel. A példájukból tanultam meg még azt is, hogyan "álljak bele" az élet kihívásaiba.

- A sportolás tehát mentálisan is fejlesztett?

- Igen, ennek köszönhetem az önbizalmam. Gátlásos, szorongó gyerek voltam negatív önképpel, ami az edzésken változott meg... A gyakorlás során ugyanis folyamatosan akadályokat állítottam magam elé, melyeket aztán legyőzve lett sikerélményem és nőtt az önbizalmam. A sportban sajátos, hogy fizikailag tapasztaljuk meg a „határainkat”, és/ de testünk reakcióival szembesülve tágíthatjuk azokat. Ha mondjuk jól sikerül egy edzés, utána elvárom, és mindent meg is teszek azért, hogy a következő alkalommal is így menjen majd.

- Visszatérve az önbizalmadhoz: gyermekként miért nem voltál rendben magaddal?

- Általános iskolás koromban bullying áldozata voltam. A megfélemlítés a megalázás mellett ez gyakran fizikai formát is öltött, meg is vertek. Nem értettem, hogy miért én voltam a céltábla, talán az alkatom miatt... Mindenkivel rendesen viselkedtem, de lehet, ezt mások nem így látták. A bántalmazások hatására az önbizalmam borzasztóan leépült. Úgy gondoltam magamra, hogy én egy "lúzer", egy vesztes vagyok, és, hogy hibázni bűn, aminek következményei lesznek... A változás azzal kezdődött, hogy ezt felismertem, majd a sporttal felül is tudtam írni ezt a rossz hiedelmemet.

- Milyen technikai vagy személyi dolgok kellenek ahhoz, hogy valaki elkezdje ezt a fajta mozgásformát?

- Azért praktikus ez a testmozgás, mert gyakorlatilag semmi sem szükséges hozzá, otthon is el lehet kezdeni gyakorolni. Én is így kezdtem. Nyilván így a lehetőségek korlátozottak, de hogy valaki belekóstoljon, milyen ez az edzésforma, arra tökéletes. Lehet egy asztalnál, az ajtófélfába kapaszkodva vagy akár kint az udvarban egy fán is kezdő húzódzkodó gyakorlatokat végezni. Az alapgyakorlatok (tolódzkodás, húzódzkodás, fekvőtámasz, lábemelések és a guggolások) elsajátításával szert tehetünk egy alaperőnlétre, felépíthetünk egy alapizomzatot.

- Mióta és milyen rendszerességgel gyakorolsz?

- Közel öt éve kezdtem. Eleinte heti háromszor edzettem, volt hogy másfél, de néha három órában. Amikor a haladó szintű gyakorlatokat tanultam (mint a támaszmérleg, zászló, kézállásban fekvőtámasz vagy az egykezes húzódzkodás) akkor heti négy, kb. két és fél órás edzésem volt. Az edzések számát aztán növeltem heti ötre, mivel a komplexebb gyakorlatokat külön kellett edzenem.

- Vannak-e street workout versenyek, bemutatók, egyáltalán találkozási lehetőségek másokkal, akik ugyanezt csinálják?

- Ez a sport Magyarországon, illetve a világban még nem annyira elterjedt, de egyre ismertebb és népszerűbb. Magyarországon is vannak lehetőségek a versenyzésre, illetve a nagyobb városokban, a kondiparkokban tudjuk akár közösen is művelni ezt a sportot.

- Indultál már valamilyen megmérettetésen?

- Tavaly (2024-ben) májusában versenyeztem először amatőr kategóriában a Magyar Street Workout Szövetségek kupasorozatában, és jól hangzik, hogy a regionális, székesfehérvári fordulóban sikerült harmadik helyezést elérnem. Országos versenysorozat volt, de én ezt a fordulót akartam igazán megnyerni. Sajnos nem sikerült, mert a gyakorlat során elkövettem egy bakit és lepontoztak. Utána megszállottként edzettem, hogy bizonyítsak a következő versenyen - ami viszont sérüléshez vezetett. Hetekig nem tudtam utána edzeni, még az alapmozdulatok se mentek, az egész nyári versenyszezon kiesett. Őszre tudtam visszaszerezni a formámat, és akkor beteljesíthettem az álmomat, a négyéves célomat: sikerült megcsinálnom (és megtartanom) a támaszmérleget ( full planche).

- Tervezed-e a további versenyzést?

- Idén a megszaporodott iskolai elfoglaltságok, a jogosítvány megszerzése, stb. sok időt és energiát igényelt, így nem tudtam eleget edzeni, illetve pihenni sem. Azt a következtetést vontam le, hogy ha én komolyan akarnék foglalkozni ezzel a sporttal, akkor nekem az életemet eköré kellene szervezni (egy kéthetes kihagyás is az edzésben már fele annyira jó teljesítményhez vezet). Nem folytatom versenyszerűen tovább tehát, mert nem akarok lemondani a tanulásról, sem arról, hogy időt töltsek a barátokkal (a táncsicsos évek alatt nemcsak jó közösségre leltem, de sikerült, remélem, tartós barátságokat is kialakítanom). A legfontosabb céljaimat a sporttal így is elértem már: jó lett az erőnlétem és pozitív az énképem.

A Vörösmarty Mihály megyei
szavalóversenyen.
Felkészítő tanár,
fotó: Szántó Magdolna

- Gimis éveid alatt egy másik arcodat is megmutattad: szavalóként folyamatosan részt veszel az iskolai, városi versenyeken, műsorokban. Mi motivált ebben a szerepvállalásban?

- Számomra a fellépés és a versmondás is egy komfortzónán kívüli helyzet volt és így egy újabb lehetőség az önismeretre, az önbizalom növelésére. Igazából nem egyszerű sok ember elé kiállni és beszélni. Az ember könnyen hibázhat és megszólhatják, "beéghet". Szóval kockázatos, de pont ez a lényeg, ez is csak egy megmérettetés. Mindazonáltal ha valaki kellőképpen felkészült, akkor egy nagy élmény lehet közönség előtt szavalni.

- Milyen pályára készülsz, hova adtad be a jelentkezésed?

- Történelem és angol nyelvszakos tanár szeretnék lenni, az ELTE pedagóguskarára jelentkeztem. Pályaválasztásom is az Őrállókhoz kapcsolódik, ahhoz a közösségi élményhez, értékrendhez és segítő tevékenységhez, amit általuk megtapasztalhattam. Nemcsak magamévá tettem ezt a szellemiséget, de tovább is szeretném adni, ezért döntöttem a tanári szakma mellett. 

(Zoltán ma az ELTE hallgatója, azon a karon és szakon, melyre beszélgetésünk idején is készült – a szerk.)

----------------------------

(1) További információk: https://nemzetiparkitermek.hu/termek/orallok-alapitvany/

(2) Fotók: www.facebook.com

"Ma már a saját örömömre úszom" – Interjú Varga Benedekkel

Varga Benedek a 2024-2025. tanévben végzett gimnáziumunkban. Volt diákunk tanulmányi munkája mellett versenyszerűen úszott is. Táncsicsos évei alatt egyéni és csapatban elért eredményei tovább öregbítették hírnevünket a sportban. Élete jó példa a versenyzés és a tanulmányi munka összeegyeztetésre: a sport mellett az angol nyelv tanulásra is nagy hangsúlyt fektetett, hiszen anno ezért választotta iskolánkat.

- Nemrég (2025. február végén – a szerk.) jöttél, illetve a gimis csapattal együtt, jöttetek meg a diákolimpiáról. Úgy tudom, hogy ez volt az első alkalom, hogy B -kategóriában indultál. Mit kell tudni erről a ligáról?

- A diákolimpián az igazolt versenyzők számára kiírt A - kategóriában már nem akartam indulni, mert ott a mezőny "nagyon sűrű", nehéz, így nem láttam értelmét. A B - kategória könnyebb, ebben azok versenyeznek, mint pl. én is, akik „levezetnek”, és már nem terveznek igazolt versenyzők lenni. Ebben az osztályban az indulhat, akinél legalább már két év telt el az utolsó igazolt (ún. kék kártyás) versenytől.

- Mikor kezdted és miért hagytad abba a versenyszerű úszást?

- Négy évesen választottam a medencét, a helyi egyesületben (Móri Úszó Egyesület, MUSZE – a szerk.), Molnár Mihály edző kezei alatt kezdtem el sportolni. Közel 13 év után, 2022. novemberében fejeztem be, aminek két oka is volt. Az első az, hogy (egyszerűen) elfáradtam, sok volt már a heti 10 - 11 edzésünk: suli előtt és suli után is, ami rengeteg időt vett el a tanulástól. Az utolsó gimis évemben pedig már csak az érettségire – felvételire akartam koncentrálni.

- Milyen úszásnemekben versenyeztél aktívabb időszakodban?

- Fizikumom alapján sprint-számokban szinte alig, a hosszú távra voltam mindig "ráállítva", melyben a kitartás volt fontos.

- Ezeken a távokon lehet az erővel takarékoskodni?

- Tévedés: a távot itt is végig „izomból kell lehúzni”! Konzisztensen kell tartani ugyanazt a tempót az elejétől a végéig, az első és az utolsó hosszokon (50 m) szokás csak megemelni a tempót. A diákolimpiákon, országos versenyeken általában 200, 400 és néha (ahol volt erre a versenyszámra nevezés) 1500 méteres távokon indultam. Gyorson 400 méter volt a kedvencem, mellben pedig a 200 méter (mellen ez a maximum táv is). Ezeken "tudtam igazán élni”, legjobb eredményeimet is ezekben a számokban értem el.

- Milyen eredményeid voltak, mire büszke vagy?

- A legfontosabb az, hogy 2018- tól minden évben megfelelő kvalifikációs idővel kijutottam az országos bajnokságokra. (Az országos bajnokságra nevezés úgy működik, hogy minden versenyszámhoz korosztálytól függően egy adott szintidőt kell megúszni, amire az éves MUSZ által elismert körversenyek a legalkalmasabbak – a szerk.) 

2020-ban a COVID 19 vírus miatt Regionális Bajnokság váltotta az OB-t. Ekkor, az egyesület váltójával egy második helyet sikerült elérnem – ezt tartom a legnagyobb eredményemnek   Vegyesúszásban is jó voltam, bár a pillangó nem a kedvencem. A legutóbbi diákolimpián nekem a fő számom a gyors és a mell volt. Pillangón és háton is tudtam ugyan menni, de ezekben az "energiámat nagyon hamar feléltem", mert nem volt tökéletes a technikám.

- Milyen eredményeket értél el a mostani diákolimpián?

- Az országos versenyen 100 méteres mellúszásban harmadik, 100 méteres gyorsúszásban hatodik, az iskola váltócsapatával pedig ötödik helyet sikerült elérnem.

- Hogy élted azt meg az iskolai váltónkban szereplést?

- Az úszás javarészt arról szól, hogy egyénileg mit érünk el, mindig azt nézzük, hogy tudunk fejlődni ... Ezzel ellentétben a csapatversenyben a közösség és az együttműködés a fontos – ez felüdülés nekem! Azért szeretem nagyon, mert ilyenkor közösségben rengeteg élményt élünk át: izgulunk egymásért, szurkolunk egymásnak, hogy „gyerünk, nyomjad!”

- Ma miért úszol még?

- "Levezetek", vagyis azt a nagy terhelést, aminek az elmúlt évtizedben a fizikumomat kitettem, fokozatosan csökkentem (a hirtelen "leállás" ugyanis nem egészséges). Természetesen  kell a mozgás, amit így most már a saját örömömre végzek.

- Vannak-e további terveid ebben a sportban?

- Az úszás az eddigi formájában nem fog, ugye szerepet kapni az életemben. Az Öböl-átúszás vagy a Balaton - átúszás [1] és az ehhez hasonló projektek viszont érdekelnek. A Balaton - átúszást régóta szeretném, de különböző problémák miatt eddig egyszer sem jött össze. Tavaly például azért nem mentem el, mert az időpont egybeesett a nyelvvizsgámmal.

- Mik a továbbtanulási terveid?

- Elsősorban anno az angol nyelv miatt jöttem ebbe a gimibe, azt gondolom, hogy jól is megy, úgyhogy ebben az irányban szeretnék továbbtanulni.

(Benedek Veszprémben, a Pannon Egyetemen Anglisztika szakán folytatta tanulmányait – a szerk.)

---------------------------------

Bokor Ádám: "A történelem mindig érdekelni fog, ahogy a csókakői vár iránti rajongásom sem szűnik meg"

Gimnáziumunk a 2024-2025-ös tanévben Bokor Ádám Sámuelt díjazta a  Horváth Zsuzsanna Vilma Emlékdíjjal. A díjat az egykori tanárunk által tanított tantárgyakban (történelem, magyar és mozgóképkultúra és médiaismeret) és a közösségépítésben egyaránt kiemelkedő 12. évfolyamos diák, a teljes gimnáziumi teljesítménye alapján kaphatja meg (1).

Interjúnkból alaposabban megismerhetjük elballagott jeles diákunk, Ádám értékrendjét: a hagyományok, a szülőföld természeti és történelmi örökségének fontosságát, szeretetét. 

- Miért pont a Táncsicsot választottad annak idején?

- Családi hagyomány miatt, a nővérem és édesanyám is idejárt, akik jó hírét keltették az iskolának. Úgy gondoltam, ez egy magas színvonalú középiskola.

- A tanulás mellett, illetve a tanulással összefüggésben gimnáziumi éveid alatt mivel foglalkoztál még?

- A történelem volt – és maradt is – a kedvencem, az évek alatt kétszer is részt vettem a Kosáry Domokos Történelemversenyen. A hon- és helyismeret különösen fontos számomra, a 2023/24-es tanévben harmadmagammal indultunk a Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár és a Fejér Megyei Honismereti Egyesület középiskolásoknak meghirdette prezentációs versenyén, amit megyei szinten megnyertünk .

Fotó: Belinszki János (2.)

- Mit kell tudni a verseny lebonyolításáról és a pályamunkátokról?

- A verseny témái minden évben hasonlók (egy Fejér vármegyei település története, nevezetességei, természeti értékei, ma is élő hagyományai, híres emberei vagy iskolatörténet – a szerk.). Mi Krausz Ferenc, egykori táncsicsos diák életútját mutattuk be, mivel az előző évben kapta meg a Nobel - díjat. Kutatásaink alapján írtunk egy dolgozatot, amihez készítettünk egy 12 diából álló prezentációt  (Krausz Ferenc, a világhírű móri címmel), amit azután előadtunk. Csapatunkban Telek Samu Bendegúz és Balog Keve Kurszán szerepelt még, felkészítő tanárunk pedig Fiedler Albert tanár úr volt.

- A történelemben van-e kedves pl. korszakod vagy személyiséged?

- Leginkább a középkort, abból is a 13. századot szeretem, de érdekel a 20. század is.

- Nem meglepő az első választásod, hiszen csókakői vagy! Milyen szerepe volt egykori erősségünknek magyar történelemben?

- Igen, ezért is lett kedvenc témám a középkor, mert a csókakői vár, a tatátjárást után, (IV. Béla várépítési rendeletét követően) a 13. században elején épült. Stratégiailag fontos helyen van: ellenőrizte a 81-es út előzményét, a Gaja-patak völgyében haladó utat (a tihanyi apátság alapítólevelében is szereplő „hadiutat”). Története során gyakran cserélt gazdát, sok család – a Csák nemzetség, Rozgonyiak vagy épp a török – uralta. A török hódoltság idején, mint Székesfehérvár előretolt megfigyelőhelye játszott szerepet. 1687-ban szabadult fel, de ezután már nem volt hadászati jelentősége. Pusztulását később az enyészet okozta.

– Milyen volt gyerekként felnőni a vár tövében?

– Sokat játszottunk testvéreimmel a vár alatti erdőben és – kezdetben szülői felügyelet mellett – magában a várban is. Otthon pedig rengetegszer hallgattuk nagyapámtól és édesapámtól a vár különböző történeteit, legendáit. Belénk nevelték, a vár jelentős szerepét és családom révén kerültem közel jelenkori helyzetéhez, a Csókakői Várbarátok Társaságának tevékenységéhez is (3).

– Hogy kapcsolódsz az egyesület munkájához, törekvéseihez?

- Éves terv alapján, minden hónap utolsó szombatján különböző munkálatok folynak a várban, a renoválástól a szemétszedésig. Én, mint édesapám és most már bátyám apródja veszek részt ezekben a tevékenységekben. Jó páran felmegyünk, elvégezzük azokat a munkálatokat, melyek szükségesek. Ezeknek az alkalmaknak egyébként nagyon jó hangulata van.

- Mint „édesapád és bátyád apródja”?! A hagyományőrzés része ez a titulus is?

- Igen, a Várbarátok Társasága szervezetileg egy középkori udvarház hagyományait eleveníti fel, így minden lovagnak van apródja. Édesapám lovag, édesanyám dáma, nővérem udvarhölgy, bátyám fegyvernök én pedig az apródjuk vagyok.

- Mi a szereped mellettük?

- Minden feladatában segítem őket, pl. hordozom a fegyvereit, illetve kísérem őket a felvonulásokon.

- Mikor és hogyan válik valaki lovaggá, apróddá?

- A társaságnak tizenhárom lovagja van, ezek létszáma nem változik, az apródok száma viszont nincs megszabva. Évente egyszer, szeptemberben tartunk választást, abban az esetben, ha esetleg egy lovag elhalálozik. Amikor pedig egy új lovagot avatnak, akkor fegyvernök(öket) is avatunk.

- Milyen programokat szerveztek a várban?

- Minden év szeptemberében megtartjuk a tradicionális Csókakői Várjátékokat. Ez alkalomra hagyományőrző egyesületeket hívunk a szomszédos településekről, mint például a székesfehérvári Magyar Királyi Kardforgatók Rendjét. Elsősorban felvonulásokat, íjászbemutatókat rendezünk, de bajvívást, csatajeleneteket, illetve egy lengyel hagyományőrző csoporttól „keményebb” vívójeleneteket is láthatnak a látogatók. Az ünnepségek elmaradhatatlan része a népi tánc is, magam is táncolok. 

- Mi motivál téged a hagyományőrző tevékenységedben?

- Egyrészt a történelem iránti érdeklődésem, másrészt a neveltetésem, a családom adott nekem mintákat. Az íjászat nekem jobban tetszik, mint pl. baseball…

- Gyakran szerepeltél iskolai rendezvényeken szavalással, szövegmondással. Ebben mi ösztönzött?

- Szeretem a magyar irodalmat és ebben is felfedezték tehetségemet (köszönet érte Sipos Tamás tanár úrnak).

- Továbbtanulási terveidben is szerepet játszik a történelem vagy a magyar?

- Nem, Keszthelyre készülök, szőlész-borász mérnöki szakképzésre. Családunknak van egy kisebb szőlőterülete, amit jelenleg nagyapám művel. Idősebb bátyámmal tervezzük, hogy továbbvisszük majd a szőlőtermesztés és borkészítés munkáját. 

A történelem azonban mindig érdekelni fog, ahogy a csókakői vár iránti rajongásom sem szűnik meg, továbbra is részese leszek az egyesületnek.

(Ádám ma a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campus kertészmérnöknek tanul – a szerk.)

-----------------------

Közösséget teremteni, közösségben lenni – Interjú Kovács Helgával (12. C)

Kovács Helgát (12. C) szinte minden táncsicsos ismeri, ahogy számos móri is, hiszen gyakori szereplései, fellépései mindig emelik iskolai és városi ünnepségeink, alkalmaink színvonalát. Helga azonban nemcsak hangszerén működik közre az egyes eseményeken, sok szervezői feladatot is vállal a közösség érdekében. Interjúnk bepillantást enged gondolkodásmódjába, értékrendjébe is.

- Zenélt-e valaki a családotokban vagy Te voltál az első, aki hangszeren tanult?

- A családomban senki sem, viszont magát a zenét, mint olyant az egész családom nagyon szereti, így az otthoni vagy társasági ünnepségeken, illetve még a templomi szertartásokon is mindig sok énekszót, zenét hallottam.

- Hogy kezdődött a zene iránti érdeklődésed?

- Általános iskolámban, a Bakonycsernyei Általános Iskolában tagja voltam az iskolai kórusnak, amely rendhagyó alkalmakon, ünnepségeken lépett fel. Azután még első osztályban részt vettem egy hangszerválasztó bemutatón. Emlékszem, a nagy térben (a tornateremben) sok-sok hangszer szólalt meg, hangkavalkád volt …

- Már ott és akkor megtetszett a fuvola?!

- Igen, mert a hangszíne és az előadásmód, ahogy megszólaltatták, nagyon „lányosnak” (nőiesnek) tűnt.

- Szüleid támogattak a zenetanulásban?

- A családom meglepődött a választásomon (ugye senki nem játszik hangszeren), de támogattak. Szombatonként mindig papa kísért a próbákra, s amíg én tanultam, az öcsémmel fociztak az iskola udvarán … Gyerekkoromban azután természetesen minden családi programon elővettem a hangszerem és játszottam. Fél év fuvolajáték után szüleimtől saját hangszert is kaptam.

- Már ekkor – viszonylag korán – megszületett a döntésed, hogy az életben a zenével szeretnél majd foglalkozni?

- Igen, mert nagyon nagy örömet szerez a zenélés, ahogy az is fontos, hogy azt érzem közben: „ó, igen, én jó helyen vagyok”. Tehetségem, úgy érzem, Istentől kaptam, ezért a zene biztonságérzetet is ad. A zenélés nekem továbbá olyan, mint egy nagy hullámvasút, ahogy az életben minden, amit szívvel -lélekkel csinálunk. Ettől, a szenvedélyes, őszinte kifejezéstől lesz a művészet, szerintem szép és igaz.

- Hol, kinél tanultál?

- Acsai Sándortól, két év előkészítő furulya után, kerültem feleségéhez, Acsai Sándorné, Zsóka nénihez, aki a fuvolatanárom lett. A tanárnő a szorgalomban látta a fejlődés kulcsát: „Ismételni és gyakorolni!” – mondta mindig. Sosem akartam csalódást okozni neki, ezért igyekeztem minden órámra jól felkészülni. Hét éven át, 9-es koromig tartott a közös munkánk.

- Milyen volt a kapcsolatotok?

- Szakmailag sokat tanultam tőle, és magánembereként is jóban voltunk: szinte olyan volt, mint egy családtag. Talán ezért viselt meg annyira, hogy nyugdíjba vonulásával szinte teljesen megszakadt a kapcsolatunk. A zenesuliban azután, szaktanár hiányában, az igazgatónő, Stróbl- Kónya Judit tanított tovább. Az együtt végigdolgozott év nagyon meghatározó volt a fejlődésemben; hangképzésben, előadásban tőle is sok újat tanulhattam. Életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy akkor, Zsóka néni távozásával sem adtam fel, hálás vagyok, a fuvolajáték tanulása mindennapjaim szerves része maradt.

- Az iskola melyik képzésben vettél részt?

- Sokáig B- tagozatos voltam (ez az oktatási forma a zenei pályára készülőket célozza meg, óraszáma azonos az általános képzésével, de az anyag mennyiség, minőség, illetve a számonkérés komolysága nagyobb, fokozottabb – a szerk.) , de három év után, 6-ban tagozatot váltottam, mert a zenei pálya már nem vonzott, csak a hobbiból való zenélés… Több, mint hét éve a Móri Ifjúsági Fúvószenekar fuvolistája is vagyok, a 2. fuvola szólamban játszom. Azután megváltoztak az életemben a prioritások is, komolyabban kezdett érdekelni az egyházzene…

- Mit jelent számodra a közös zenélés és ez a zenekar?

- A Móri Ifjúsági Fúvószenekar (a PRO URBE-díjas együttes 1981-ben alakult. Célja a német nemzetiségi zenekultúra megőrzése és továbbvitele – a szerk.) utánpótlását a zeneiskola adja. Negyedik osztályos koromban így hívott meg engem is játszani Acsai Sándor karnagy. Szerdánként és szombatonként tartunk próbákat. A szólampróbák, szerdánként, a korosztályommal, közvetlen hangulatban telnek. Itt ismerkedtem össze a legtöbb barátommal is. Szombatonként pedig az idősebbekkel együtt zenélve szinte egy nagy család tagjának érezhetem magam. Mindenki barátságos, bárkitől bármit meg lehet kérdezni: egy állandó, összetartó közösség vagyunk.

- Milyen fellépéseitek vannak? Van-e, amelyik emlékezetesre sikeredett?

- Elsősorban városi alkalmakon szerepelünk, legfőképp hagyományőrzés céljából, illetve könnyűzenei koncerteket is szoktunk tartani. (Szinte már állandó fellépőink Borbély Tamás és Ress Hajnalka, akikkel már 9-10 koncertet adtunk. Velük legfőképp az ABBA és Queen együttesek számait dolgoztuk fel.) Mielőtt a zenekarhoz kerültem volna, az egyesület számos külföldi helyszínen is megfordult már, mint például Izrael, Finnország, Olaszország vagy éppen Lengyelország. Én 2018-ban csatlakoztam, viszont ekkor még egészen pici voltam, így ilyen messzire nem mehettem el (mindig volt egy min. 14 éves korhatár). A COVID 19 óta kevesebb helyre tudtunk eljutni, de nem panaszkodom: már kétszer jártam Csehországban és háromszor Szlovákiában is. Minden évben fantasztikus élményt nyújtanak számomra ezek a zenei fesztiválok! Ekkor van lehetőségünk viszonylag kötetlenül sok időt tölteni egymással: beszélgetünk, társasozunk, zenélünk– nekem nem is kell ennél több!

- Milyen előzményei vannak, illetve indíttatásod volt, hogy egyházzenével is foglalkozz?

- „B” tagozatosként a kötelezően választandó második hangszerem a zongora lett, tehát 2018 óta játszom ezen a hangszeren is. Keresztény családból származom másrészt, a bakonycsernyei evangélikus gyülekezet aktív tagja vagyok. Lelkészeim felkérésére kezdtem foglalkozni a harmónium-, ill. orgonajáték gondolatával. Kis gyülekezetünknek ugyanis nem volt állandó orgonistája s– zongoratanulmányaim alapján – arra gondoltak, játszhatnék én az istentiszteleti alkalmakon. Ehhez persze még nagyon sokat kell fejlődnöm: ennek apropóján kezdtem el járni a Kántorképzőbe ( a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézetének augusztusi tanfolyamaira – a szerk.)

- Mit kell tudni erről a képzésről?

- A fóti Mandák-villában működő Kántorképző (és Egyházzenei) Intézetben, nyaranta táborszerű tanfolyamokon képeznek kántorokat. 2020 óta, immáron hatodik éve folyamatosan résztvevője vagyok ezeknek az alkalmaknak. A tizenhét napos kurzust elsősorban 10–22 éves korú fiatalok számára szervezik. Naponta egyéni és csoportos foglalkozásokon is részt vesznek a hallgatók (pl. harmónium- vagy orgonaóra, karvezetés, liturgikus orgonajáték, szolfézs, énekkar, stb.) Minden hallgatónak biztosított továbbá a napi gyakorlási idő is. Az oktatott hangszeres és zeneelméleti tananyag pedig személyre szabottan, évről-évre egymásra épül.

A harmónium az alapozó hangszer, azon játszottam négy éven keresztül én is, az idei évben, felvételt nyertem az orgona szakra, így most már orgonista-hallgató vagyok. A célom azonban nem a kántori oklevél, hanem a gyakorlati tudás megszerzése. Fontos persze a gyakorlás, ezért a tanfolyamok közt otthon, a gyülekezetünk templomában szoktam játszani, illetve havonta egyszer-kétszer (kántorunkat, Horváth Lászlót kisegítve) én végzem a szolgálatot.

- Milyen élményeid vannak a zenélésen túl erről a tanfolyamról?

- Nagyszerű a társaság: az előadók és a hallgatók között évről-évre egyre szorosabb kapcsolat alakul ki! Amikor éppen nincsen semmilyen elfoglaltságom (ami azért elég ritkán fordul elő), nagyon szeretek az ottani barátaimmal beszélgetni, sportolni, enni-inni (mindennapos menü a vajas-mézes pirítós és az ikonikus, utánozhatatlan fóti tea) vagy akár együtt zenélni. A hatalmas kert számtalan lehetőséget ad a sportolásra, kinti játékra is. Imádok ott lenni, az évem fénypontja az a két hét, amit ott töltök. Mindemellett az a keresztény közeg, amiben ott lehetek, semmihez sem hasonlítható. A zenei oktatásunk mellett a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek lelki, mentális fejlődésünkre, a hitünkben való növekedésre: számomra ez a legvonzóbb a tanfolyamokban.

- Milyen eseményekkel, programokkal várják a felekezetek általában a fiatalokat?

- Először is, mindenkit arra bíztatok, hogy bátran keresse fel a helyi gyülekezetet és tudjon meg minél többet annak működéséről, közösségéről gyülekezeti tagoktól, lelkészektől. Mindenkit tárt karokkal fognak fogadni, higgyék/higgyétek el!

Az Evangélikus Egyháznak is számtalan programja van minden évben, amelyekről legfőképpen a közösségi médiából lehet informálódni. Én 2 programon veszek részt folyamatosan az egyik az az EKOT (vagyis Evangélikus Konfirmandusok Országos Találkozója), ahol főként a frissen konfirmált fiatalokat várják jobbnál-jobb programokkal. A másik ilyen találkozó pedig a Szélrózsa találkozó (Szélrózsa – Evangélikus Ifjúsági Találkozó), amit minden második évben rendeznek meg. Ez az 5 napos találkozó korosztálytól, felekezeti hovatartozástól függetlenül várja az érdeklődőket különböző előadásokkal, workshopokkal, foglalkozásokkal, játékokkal, koncertekkel. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy menjen el és vegyen részt ilyen és ezekhez hasonló programokon!

Hudák Rebeka: "A művészet az a forma, amin keresztül ki tudtom fejezni magam"

Hudák Rebeka (11. A/B) több éve saját örömére rajzol, fest. Művei azonban mára a műkedvelő színvonalát messze meghaladják. Alkotásai a nyilvánosság előtt egyre ismertebbek és elismertebbek, képeivel már több alkalommal is szerepelt kiállításokon.

Beszélgetésünk során kíváncsiak voltunk arra, hogyan vált a rajzolás élete meghatározó részévé, honnan merít inspirációt, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.

Gasparics Elmira (9. A) interjúja.

A képek bármilyen formában történő felhasználása engedélyköteles - a szerk.) 

- Van, volt-e a családban, aki rajzolt vagy festett?

- A családban két ember foglalkozik ezzel komolyabban, édesanyám unokatestvére, Szanyi András és nagyanyám unokatestvére, id. Béres János is elismert festőművészek. Eleinte én nem szerettem rajzolni, néhány éve viszont annyira az életem részévé vált, hogy sosem nem tudnám abbahagyni.

- Miért, ill. kinek vagy minek a hatására kezdtél el alkotni?

- Ráéreztem, hogy ez az a forma, amin keresztül ki tudom fejezni magam. Nem volt konkrét személy, aki rávett volna - bár a családban, ugye vannak hozzáértő emberek -, egyszerűen csak élvezem csinálni, hogy örömet okozhatok vele másoknak (az ajándékozással).

- Mik voltak az első munkáid?

- Mindenfélét rajzoltam, ami épp szembejött. Próbálkoztam könnyebb, kis mintákkal, majd egyre nehezebbekkel. Nem voltak tökéletesek, most is van hova fejlődnöm, de nagyon szerettem csinálni, és jó látni, mennyit fejlődtem azóta.

- Kiktől és mit tanultál az évek alatt?

- Tanáraimtól azt tanultam, hogy merjek kísérletezni, és ne féljek a hibáktól. Sokat segítettek abban, hogy lássam, miben jó vagyok, és miben fejlődhetek. Megtanítottak "a térben látni", és, hogy türelmes legyek magammal. 

Az általános iskolát Ibrányban, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében végeztem, ahol Sinku Miklós tanár úr tanított rajza és segítette a fejlődésemet. Jelenleg a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola móri telephelyén tanulok, képzem magam.

- A suliban és a barátaid hogyan fogadták a műveidet?

- A suliban nagyon pozitívan fogadták. Sokan már régóta tudják, hogy rajzolok, de most kezdett tudatosulni bennük, hogy ezt komolyan veszem. Rengetek pozitív visszajelzést kapok, ami méginkább inspirál. Jó érzés, hogy támogatnak.

- Most milyen témák és technikák érdekelnek?

- Most főleg a portrék és a tájképek érdekelnek. Szeretek szénnel, grafittal, akrill - vagy vízfestékkel és tollal dolgozni, mert nagyon kifejezőek, nagyon jó hatást lehet velük elérni. Festen is nagyon szeretek, viszont ritkábban teszem, mert számomra ez nehezebb és több időt igényel. 

- Hogyan / miben szeretnél fejlődni?

- Főleg részletgazdagságban és arányokban szeretnék még erősödni. Meg abban, hogy még bátrabban kísérletezzek új technikákkal.

 

- Szerepeltél-e már kiállításon, ismeri-e a nyilvánosság a munkáidat?

- 2023-ban a Táncsics Mihály Gimnázium szervezett nekem kiállítást az iskolában, a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola  révén pedig Bodajkon (2025. decemberében) és Móron, az idei bornapokon vettem részt közös kiállításokon. 

Mindegyik megjelenés nagy élmény volt. Jó érzés volt látni, hogy mások is értékelik azt, amit csinálok. Szeretném megmutatni, hogy mindenki képes fejlődni valamiben, és ha felismeri azt, amiben tehetsége van, akkor ne hagyja elveszni. Én is ezt tapasztalom a saját munkáimon keresztül.

 

- A továbbtanulásban, illetve eljövendő az életedben mi lesz a rajz szerepe?

- Még nem tudom hogy pontosan milyen irányban menjek tovább, de a vizuális kultúra mindig fontos része lesz az életemnek. Szeretném később kipróbálni akár a tetoválást is, de elképzelhető, felső fokon a festészetet tanuljam. Mindezek alapja, ugye a rajz, amivel mindenképpen többet akarok foglalkozni. Nemcsak önmagam árnyaltabb, pontosabb kifejezése miatt érdekel, de szeretem mások sokatmondó képeit is elmélyültebben nézni. 

„Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz” – Nyelvek napja, gimnáziumunkban, 2025 (1. rész)

„Visszapillantó” című sorozatunkban az elmúlt tanévek fontos, érdekes eseményeire, személyiségeire tekintünk vissza. Iskolánk profiljában meghatározó az idegen nyelv oktatása. Összeállításunkban az  évtizedek óta megrendezésre kerülő és nagy népszerűségnek örvendő Nyelvek napja c. rendezvényünket idézzük meg, részletesebben is bemutatva néhány érdekes előadóját, témáját. Összeállításunk 1. részében Árvainé Gerstmár Szilvia, tanár, a nyelvi munkaközösség vezetőjének bevezetője után Gál Judit, Palesits Katalin és Birkás Krisztina tanárok előadásáról közlünk beszámolót, interjút.

Árvainé Gerstmár Szilvia: Bevezető gondolatok

Évtizedes hagyománya van gimnáziumunkban a Nyelvek napjának. Rendezvényünk célja a nyelvtanulás népszerűsítése, a diákok érdeklődésének felkeltése egyes idegen nyelvek, illetve kutúrájuk iránt. Az előadások szervezésében törekszünk a tematikai a szokszínűségre, és olyan jelenségeket, eseményeket, stb. választunk tárgyul, melyek diákjainkhoz közelállnak. Előadóink között gyakran szerepelnek elballagott diákjaink is, személyükben is hitelesítve a nyelvtudás fontosságát. 2025 március 7-én a 4-6. órákban a tanulók 10 műhelymunka között választhattak.

Előadások:

1. Ruff Petra: Spanyol nyelv- és kultúra
2. Diós Dana, Kátai Hanna Pachál Dorka, Tóth Katica, Bodó Richárd, Lampert Zsófia Tanulmányutak
3. Belecz Zsolt A leghíresebb latin celeb élete és halála. Példakép vagy áldozat? Kultúrtörténeti utazás
4. Mongólia szépsége Altangerel Chingunbayar
5. Gál Judit: A román nyelv szépsége
6. Fehérváriné Trádler Csilla: Túlélési tippek Olaszországban
7.Torgyik Tamás: G. G. Casanova és a nők - A csábítás jelzései a testbeszédben
8. Amy Widmayer: Amerikai kultúra
9. Beleczné Fazekas Katalin: Országismereti vetélkedő (német) Kahoot
10. Birkás Krisztina országismereti vetélkedő (angol) Kahoot

Palesits Katalin: Kahoot angol országismereti kvíz

A nyelvtanulásnak fontos része a célnyelvi kultúra megismerése is. A tanulóink nemcsak angolórákon ismerkednek az angol nyelvű országok történelmével, szokásaival és nevezetességeivel, hanem az iskolánkban meghirdetett külföldi utazások alkalmával is bővíthetik az ismereteiket. A Nyelvek napján egy Kahoot kvízen mérhették össze az így megszerzett tudásukat iskolatársaikkal. A második emeleti gépteremben rendeztük meg a kvízt. 

Birkás Krisztina kolléganőnk vállalta a játék lebonyolítását, ezzel segítve a nyelvi munkaközösség munkáját. A 23 kérdésből álló kvíz próbára tette a tanulók történelmi, földrajzi és gasztronómiai ismereteit és rákérdezett London nevezetességeire is. 

A győztesek jutalma Earl Grey tea volt, hogy ne csak elméleti tudásuk legyen, hanem a gyakorlatban is kipróbálhassák, hogyan teáznak a britek. 

Gál Judit: A román nyelv szépsége

- Miért a román nyelv bemutatását választottad előadásod témájául?

- Származásom okán: erdélyi vagyok. Marosvásárhelyen születtem, egy környékbeli magyar faluban, Szentgericén éltem a családommal. A magyar mellet a román nyelvet is megismertem, tanultam.

- Mit tartasz szépnek, különlegesnek a román nyelvben?

- Nagyon dallamos, hangzása hasonló más újlatin nyelvekhez. Továbbá vannak nagyon szellemes közmondásaik, szólásaik, melyeket szeretek. Az egyiket, hogy „Akik hasonlítanak, összegyűlnek.” Magam is gyakran idézem a diákoknak.

- Milyen témákról beszéltél?

- Előszőr az újlatin nyelvcsaládról általában, és abban a román nyelv helyéről. Kitértem a hasonlóságokra, azonosságokra (nyelvtan,  alapszókészlet), ami miatt gyorsan meg lehet tanulni egy románnak pl. olaszul. 

Azután beszéltem még az ábc-ről, hogy egyes román betűk kiejtése mennyire eltérő. Végezetül egy tavaszi gyerekdalt tanítottam meg, melyet azután közösen, jó hangulatban el is énekeltünk. Olyan sikeres volt ez, hogy a mai napig is egyesek éneklik, ha találkozunk a folyosón. 

- Hogy sikerült az előadásod?

- Én nagyon jól éreztem magam és a közönségem figyelmes, együttműködő volt.

-------------

Képek forrása: www.wikipedia.org; www.facebook.com; www.footprints-tours.com;

„Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz” – Nyelvek napja gimnáziumunkban, 2025 (2. rész)

„Visszapillantó” című sorozatunkban az elmúlt tanévek fontos, érdekes eseményeire, személyiségeire tekintünk vissza. 

Iskolánk profiljában meghatározó az idegen nyelv oktatása. Bejegyzésünkben az évtizedek óta megrendezésre kerülő és nagy népszerűségnek örvendő Nyelvek napja c. rendezvényünket idézzük fel, részletesebben is bemutatva néhány érdekes előadóját, témáját. 

Összeállításunk 2. részében az előadók közül Ruff Petrával, Altangerel Chingunbayarral beszélgettünk, valamint közöljük Lampert Zsófia és Hatalyák Lilla beszámolóját. 

Ruff Petra: Spanyol nyelv és kultúra

- Hogy építetted fel az előadásokat, milyen témákról beszéltél?

- A számomra érdekes, a spanyol nyelvvel és civilizációval kapcsolatos jelenségekből, szokásokból válogattam. Érintettem a nyelv egyes kérdéseit, illetve az anyaország és a latin - amerikai nemzetek néhány jellegzetességét az ünnepektől a gasztronómiáig vagy a táncig.

- Miért ezeket tartottad fontosnak?

- Igazából sok mindenről tudtam volna beszélni. Azokat a témákat emeltem ki, melyek a nyelvtanulás során a legfurábbnak tűntek számomra, leginkább eltértek a magyar vagy más ismert kultúrától.

- Kiemelnél most egy-két érdekességet?

- Nyelvtanból például a második személyben a felszólítást máshogyan ragozzuk, mint a tiltást, ami szerintem nagyon különleges. Azután a Valencia tartományban található Buñol városában van egy jó kis szokás, a La Tomatina, a „paradicsom dobálás”. A városka fesztiváljának keretében, minden év augusztusában a kb. húszezer résztvevő közel 150 tonnányi paradicsommal csatázik. [1] 

- Mi motivált, hogy a tanult angol és német mellett egy újabb idegennyelvvel is megismerkedj?

- Igazából nem tudom, unatkoztam … A nyelvtanulás jó ötletnek tűnt, letöltöttem a mobilomra a Duolingot, azután már minden ment magától.

A spanyol nyelv a világban

- Miért pont a spanyol nyelvet kezdted tanulni?

- Sokan beszélik és tetszett hangzása is.

- Különleges, hogy önállóan, nyelvtanár nélkül, egy telefonos applikáció segítségével tanultad a spanyolt. Miért ezt a módszert választottad?

- Egyszerűbb és olcsóbb megoldásnak is tűnt. Az „önállóságomnak” van azért szépséghibája, nem teljesen autodidakta módon tanultam. A középfokú nyelvvizsgára készülva ugyanis körülbelül másfél hónapig jártam egy online nyelvi kurzusra is.

- Ez nem sok „külső” segítség!

- Amikor jelentkeztem a tanfolyamra, akkor már volt egy stabil alapom, a Duolingoval B1-es szinten voltam. Ez az app tökéletes a szókincs bővítéséhez, de a nyelvtant nem magyarázza elég alaposan. Ehhez kellett nekem tanári segítség. A kurzus utána már tényleg csak magam tanultam, önállóan alkalmaztam a megismert módszereket, használtam az ajánlott nyelvkönyveket. Természetesen a nyelvtan elsajátításában segítettek még angol és német nyelvi tanulmányaim is.

- Mennyi időbe telt, míg megszerezted a nyelvvizsgát?

- Kilencedikesként, három éve kezdtem a tanulást. Kezdetben lelkes voltam és minden nap (hétvégén és szünetben is) – a házi feladatok megoldásával együtt – kb. egy órát foglalkoztam a tananyaggal. Később már naponta csak egy leckét csináltam, ami körülbelül három percet vett igénybe. 

Tavaly, május környékén találtam ki, hogy nyelvvizsgázni szeretnék. Akkor iratkoztam be az említett a kurzusra is. Azon a nyáron már napi két órát is foglalkoztam a nyelvvel, rendesen, nyelvkönyvek fölött ülve tanultam. Az intenzív felkészülés után októberben vizsgáztam.

- A nyelvtanulásban nagyon fontos a kommunikáció. Érezted a beszélgető partner hiányát?

- Úgy gyakoroltam, hogy spanyol nyelven néztem filmeket, tévéműsorokat és hallgattam zenét. A mesterséges intelligenciával is lehet párbeszédet folytatni: válaszol a feltett kérdéseinkre.

- Mik a terveid a nyelvtanulással a jövőben, tervezed-e újabb nyelv megismerését vagy épp a spanyolból a felsőfok megszerzését?

- Az érettségi, felvételi miatt egyelőre nem, de a későbbiekben lehetséges. 

Altangerel Chingunbayar: Mongólia szépsége

- Előadásodban ország- és népismereti témákkal foglalkoztál. Számodra mit jelent a mongolságod, illetve magyarságod?

- Mindkét néphez tartozás büszkeséggel tölt el, azonosulni tudok a magyar és a mongol örökséggel, hagyományokkal is. Dzsingisz kán számos leszármazottja egyikeként [2] tisztelem a mongol történélemet, lelkileg azonban közelebb áll hozzám a magyarság, hisz ebben a kultúrában nőttem fel, és itt tervezem az életem is.

- Mikor, hogyan kerültetek Magyarországra?

- Mongóliában születtem a fővárosban, Ulánbátorban. Három éves voltam, amikor 2009-ben a családom, munkavállalás miatt, Magyarországra költözött.

- Hogy, milyen gyakran tartjátok, tartod a kapcsolatot a mongóliai rokonsággal, barátokkal?

- Otthoni nagymamámmal naponta Messengeren tartom a kapcsolatot. 2018 -ban nyáron voltunk a családdal legutóbb egy hosszabb, kéthónapos látogatáson. Szüleim megmutatták a város és a nevezetességeket. Emlékezetes a Jarun Hashor Stupa, amit az Amarbayasgalant kolostorban tett látogatásunk alkalmával láttam: megkapott a látványa és rácsodálkoztam a számomra addig ismeretlen buddhista vallásra.[3]

- Mire és milyen mértékben használod a mongol nyelvet a mindennapokban?

- A családban, otthon egymás közt így beszélünk. Magyarországon ugyan vannak mongol közösségek, de mi nem kapcsolódunk hozzájuk.

- Hogyan tanultad a magyar nyelvet?

- Családon belül kezdtem, egy már Magyarországon élő unokatestvéremtől sajátítottam el az alapokat, majd pedig az óvodában és az iskolában …

- A kinézeted miatt érte-e valamikor hátrány, kerültél-e konfliktusba?

- Iskolában előfordult, próbálkoztak „kibeszéléssel”, de én hamar tisztáztam helyzetet, és abban maradt..

- Mi az, ami hiányzik Magyarországon az általad ismert mongol életformából?

- Nagyon jellemzőnek és fontosnak tartom a nomád életmódot, ami a  szabadság megvalósulása számomra. A megélhetésben pedig az önellátó gazdálkodás gondolata vonzó nekem.

- Mi a kedvenc ételed-italod a mongol konyhából?

- Otthon gyakran készül „Bóc” (Buuz), húsos gombóc. A khuushuurt, ami ugyancsak egyfajta húsos tészta, szintén szeretem. A Táncsics Napon, amit most az osztállyal közösen is elkészítjük majd.

- Tervezed-e, hogy hosszabb időt töltesz majd Mongóliában?

- Gondolkodom azon, hogy esetleg teljesítem a sorkatonai szolgálatot, ami 18-25 év közt lehetséges. Jobban meg tudnám ismerni így a népet, kultúrát és tudnám magam mentálisan, fizikailag is fejleszteni.

- Mik a továbbtanulási terveid és pályaválasztásodban leshet-e valami szerepe Mongóliának?

- Informatikusnak készülök. Elképzelhetőnek tartom, hogy a megszerzett tudásomat később – ha nem is ott élve – a mongol munkaerőicon is hasznosítsam, pl. helyi vállalkozásokban.

Lampert Zsófia, Hatalyák Lilla: Német cserekapcsolat (Schlüchtern, 2024)

Cserediák kapcsolatunk keretében tavaly májusban hat napot tölthettünk el Németországban. Vonattal utaztunk, az út 2 napot vett igénybe. Schlüchtern városa volt kirándulásunk középpontjába, onnan indultunk aztán egyéb programokra. A legtöbb fogadó család, diák is ott lakott.

Tapasztaltuk, hogy vendéglátóink életmódja eltér a miénktől, a általában színvonalasabban élik az életüket, mint mi. A termékek olcsóbbak, az egészségügy pedig sokkal fejletteb, mint Magyarországon. Jellemző, hogy lakóházaik sokkal kisebbek, nem ezek a tipikus nagy, magyar családi házak.

A német emberek nyitottak és barátságosak. Meglepő volt, hogy mindenki jól tud angolul. Az általánosan beszélt idegen nyelv lehetővé teszi, hogy más országokban is megállják a helyüket.

Találkoztunk olyan családokkal, akik erősen gyakorolják vallásukat – templomba járnak, napi szinten imádkoznak –, de olyanokkal is, ahol ezek a szokások egyáltalán nem jellemzőek. 

Ulrich-von-Hutten-Gymnasium (Schlüchtern).
Forrás: www.wikipedia.org

A gimnáziumban az volt érdekes számunkra, hogy egy nap kb. csak négy tanóra volt. Ezek ugyanakkor szokatlanul hosszúak, 90 percesek. Láttuk, hogy nagyon komolyan veszik a tanítást, felszerelt laborok, nyelvi termek vannak.

Összegezve mind a cserediákok és szüleik, mind a tanárok nagyon vendégszeretőek, mindent megtettek értünk: ha volt probléma, bizalommal fordulhattunk hozzájuk. A programot két évente rendezik meg, reméljük, hogy schlüchterniek jövőre is fogadnak táncsicsosokat! 

---

[1] A szokásról bővebben itt olvashatsz https://hu.wikipedia.org/wiki/Tomatina 

[2] Dzsingisz kán (ur. 1206-1227), a mongol törzseket egyesítő legendás vezér, aki két évtizedes uralkodása alatt a történelem egyik leghatalmasabb birodalmát hozta létre. Egy, a csak férfiágon öröklődő Y-kromoszómák vizsgálatára összpontosító kutatás megállapította, hogy az egykori mongol birodalom területén élő férfiak nyolc százaléka hordozza ezt a kromoszómákat, Dzsingisz kánnak ma mintegy 16 millió férfi leszármazottja él, azaz a földkerekség minden 200. férfiúja.Forrás: https://www.origo.hu/tudomany/1899/12/20030219dzsingisz

 [3] A buddhista vallás több mint 300 millió követőjével ma is az egyik legnagyobb világvallás. Hívei a Buddha tanításait követik, aki történeti személy volt és a saját erejéből, meditációs gyakorlatai segítségével jutott el a megvilágosodáshoz. Vö. https://buddhizmus.hu/buddhizmus/