"Az edzés nemcsak testi, hanem szellemi, mentális fejlődési lehetőség is" – Interjú Varga Zoltánnal


Varga Zotán
 a 2024-2025. tanévben búcsúzott iskolánktól, mint a "legeredményesebb nem móri diák". Gimnáziumunkban töltött éveiben tanulmányai mellett számos üggyel foglalkozott, illetve jeleskedett azokban: szavalataival közreműködött az iskolai és városi műsorokon, táboroztatott, de legfőképpen kitartóan „gyötörte” magát, elsajátítva a saját testsúlyos edzést. 
Zoli gondolkodásmódja és tevékenysége (példája) számunkra a napjainkban már kevésbé megvalósuló  test és lélek egységének eszményét idézheti fel.



- Miért gimnáziumunkat választottad annak idején?
- Szerettem volna nagyon jól megtanulni angolul és úgy érzem, hogy ez itt meg is valósul (tizenegyedikben sikerült is felsőfokú nyelvvizsgát szereznem). Fontos volt a Bakonycsernyéhez való közelség is, továbbá, hogy a gimi „kicsi” ezért közvetlen, családias iskolának tűnt, ami számomra fontos.


- A tanulás mellett táncsicsos éveid alatt még mivel foglalkoztál?
- Még a gimi előtt kezdtem el a saját testsúlyos edzést (a street workouot/ calistehnics-et), ami összekapcsolódva az önfejlesztéssel azután itteni éveim alatt teljesedett ki számomra.

- Hogyan találkoztál ezzel az edzésformával és miért vált neked fontossá?
- Eleinte kondizni akartam, 14 évesen azonban láttam az interneten egy profi street workoutos atléta versenyszámának videóját, amely lenyűgözött. Nagyon magas szinten űzte a sportot, emberfelettinek látszó gyakorlatokat hajtott végre. Olyan elemeket csinált, mint amiket a szertornászok. Esztétikus testet épített fel, a gyakorlatok közben pattanásig feszültek az izmai. Engem, a nagyon vékony kis srácot, megragadott, ahogy teljesen átformálta a saját fizikumát. Innentől kezdve nem is érdekelt más, csak a saját testsúlyos edzés.

- Hogyan kapcsolódik egymáshoz a testépítés és az önfejlesztés?
- Az edzés nemcsak testi, hanem szellemi, mentális igénybevétel is: a fizikai teljesítményhez folyamatos összeszedettség, fegyelmezettség is szükséges. Számomra mindez kisiskolásként vált egyértelművé, amikor hagyományőrző táborokba jártam. Akkoriban még nem nagyon tudtam, mik a céljaim, hogyan kell valamiért küzdeni, inkább kifogásokat kerestem, hárítottam a felelősséget. Az Őrállók Katonai Hagyományőrző táborainak (1) köszönhetően változott meg mindez bennem. Ott találkoztam olyan huszonéves srácokkal, akik mindamellett, hogy edzettek és ”kemények” (jó formában) voltak kedvesen, szeretettel és barátságosan viselkedtek velünk, gyerekekkel. A példájukból tanultam meg még azt is, hogyan "álljak bele" az élet kihívásaiba.

- A sportolás tehát mentálisan is fejlesztett?
- Igen, ennek köszönhetem az önbizalmam. Gátlásos, szorongó gyerek voltam negatív önképpel, ami az edzésken változott meg... A gyakorlás során ugyanis folyamatosan akadályokat állítottam magam elé, melyeket aztán legyőzve lett sikerélményem és nőtt az önbizalmam. A sportban sajátos, hogy fizikailag tapasztaljuk meg a „határainkat”, és/ de testünk reakcióival szembesülve tágíthatjuk azokat. Ha mondjuk jól sikerül egy edzés, utána elvárom, és mindent meg is teszek azért, hogy a következő alkalommal is így menjen majd.

- Visszatérve az önbizalmadhoz: gyermekként miért nem voltál rendben magaddal?
- Általános iskolás koromban bullying áldozata voltam. A megfélemlítés a megalázás mellett ez gyakran fizikai formát is öltött, meg is vertek. Nem értettem, hogy miért én voltam a céltábla, talán az alkatom miatt... Mindenkivel rendesen viselkedtem, de lehet, ezt mások nem így látták. A bántalmazások hatására az önbizalmam borzasztóan leépült. Úgy gondoltam magamra, hogy én egy "lúzer", egy vesztes vagyok, és, hogy hibázni bűn, aminek következményei lesznek... A változás azzal kezdődött, hogy ezt felismertem, majd a sporttal felül is tudtam írni ezt a rossz hiedelmemet.

- Milyen technikai vagy személyi dolgok kellenek ahhoz, hogy valaki elkezdje ezt a fajta mozgásformát?
- Azért praktikus ez a testmozgás, mert gyakorlatilag semmi sem szükséges hozzá, otthon is el lehet kezdeni gyakorolni. Én is így kezdtem. Nyilván így a lehetőségek korlátozottak, de hogy valaki belekóstoljon, milyen ez az edzésforma, arra tökéletes. Lehet egy asztalnál, az ajtófélfába kapaszkodva vagy akár kint az udvarban egy fán is kezdő húzódzkodó gyakorlatokat végezni. Az alapgyakorlatok (tolódzkodás, húzódzkodás, fekvőtámasz, lábemelések és a guggolások) elsajátításával szert tehetünk egy alaperőnlétre, felépíthetünk egy alapizomzatot.

- Mióta és milyen rendszerességgel gyakorolsz?
- Közel öt éve kezdtem. Eleinte heti háromszor edzettem, volt hogy másfél, de néha három órában. Amikor a haladó szintű gyakorlatokat tanultam (mint a támaszmérleg, zászló, kézállásban fekvőtámasz vagy az egykezes húzódzkodás) akkor heti négy, kb. két és fél órás edzésem volt. Az edzések számát aztán növeltem heti ötre, mivel a komplexebb gyakorlatokat külön kellett edzenem.

- Vannak-e street workout versenyek, bemutatók, egyáltalán találkozási lehetőségek másokkal, akik ugyanezt csinálják?
- Ez a sport Magyarországon, illetve a világban még nem annyira elterjedt, de egyre ismertebb és népszerűbb. Magyarországon is vannak lehetőségek a versenyzésre, illetve a nagyobb városokban, a kondiparkokban tudjuk akár közösen is művelni ezt a sportot.

- Indultál már valamilyen megmérettetésen?
- Tavaly (2024-ben) májusában versenyeztem először amatőr kategóriában a Magyar Street Workout Szövetségek kupasorozatában, és jól hangzik, hogy a regionális, székesfehérvári fordulóban sikerült harmadik helyezést elérnem. Országos versenysorozat volt, de én ezt a fordulót akartam igazán megnyerni. Sajnos nem sikerült, mert a gyakorlat során elkövettem egy bakit és lepontoztak. Utána megszállottként edzettem, hogy bizonyítsak a következő versenyen - ami viszont sérüléshez vezetett. Hetekig nem tudtam utána edzeni, még az alapmozdulatok se mentek, az egész nyári versenyszezon kiesett. Őszre tudtam visszaszerezni a formámat, és akkor beteljesíthettem az álmomat, a négyéves célomat: sikerült megcsinálnom (és megtartanom) a támaszmérleget ( full planche).

- Tervezed-e a további versenyzést?
- Idén a megszaporodott iskolai elfoglaltságok, a jogosítvány megszerzése, stb. sok időt és energiát igényelt, így nem tudtam eleget edzeni, illetve pihenni sem. Azt a következtetést vontam le, hogy ha én komolyan akarnék foglalkozni ezzel a sporttal, akkor nekem az életemet eköré kellene szervezni (egy kéthetes kihagyás is az edzésben már fele annyira jó teljesítményhez vezet). Nem folytatom versenyszerűen tovább tehát, mert nem akarok lemondani a tanulásról, sem arról, hogy időt töltsek a barátokkal (a táncsicsos évek alatt nemcsak jó közösségre leltem, de sikerült, remélem, tartós barátságokat is kialakítanom). A legfontosabb céljaimat a sporttal így is elértem már: jó lett az erőnlétem és pozitív az énképem.

A Vörösmarty Mihály megyei
szavalóverseny
en.
Felkészítő tanár,
fotó: Szántó Magdolna
- Gimis éveid alatt egy másik arcodat is megmutattad: szavalóként folyamatosan részt veszel az iskolai, városi versenyeken, műsorokban. Mi motivált ebben a szerepvállalásban?
- Számomra a fellépés és a versmondás is egy komfortzónán kívüli helyzet volt és így egy újabb lehetőség az önismeretre, az önbizalom növelésére. Igazából nem egyszerű sok ember elé kiállni és beszélni. Az ember könnyen hibázhat és megszólhatják, "beéghet". Szóval kockázatos, de pont ez a lényeg, ez is csak egy megmérettetés. Mindazonáltal ha valaki kellőképpen felkészült, akkor egy nagy élmény lehet közönség előtt szavalni.

- Milyen pályára készülsz, hova adtad be a jelentkezésed?
- Történelem és angol nyelvszakos tanár szeretnék lenni, az ELTE pedagóguskarára jelentkeztem. Pályaválasztásom is az Őrállókhoz kapcsolódik, ahhoz a közösségi élményhez, értékrendhez és segítő tevékenységhez, amit általuk megtapasztalhattam. Nemcsak magamévá tettem ezt a szellemiséget, de tovább is szeretném adni, ezért döntöttem a tanári szakma mellett. 

(Zoltán ma az ELTE hallgatója, azon a karon és szakon, melyre beszélgetésünk idején is készült – a szerk.)



----------------------------
(2) Fotók: www.facebook.com

"Szeretném a maximumot kihozni magamból" – Interjú Stotz Botonddal

Interjúnkban a vízilabdázó Stotz Botond ot (12. C) szólaltattuk meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan kezdett el sportolni, miért a vízilabdá...