Hudák Rebeka: "A művészet az a forma, amin keresztül ki tudtom fejezni magam"

Hudák Rebeka (11. A/B) több éve saját örömére rajzol, fest. Művei azonban mára a műkedvelő színvonalát messze meghaladják. Alkotásai a nyilvánosság előtt egyre ismertebbek és elismertebbek, képeivel már több alkalommal is szerepelt kiállításokon.
Beszélgetésünk során kíváncsiak voltunk arra, hogyan vált a rajzolás élete meghatározó részévé, honnan merít inspirációt, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.
Gasparics Elmira (9. A) interjúja.
A képek bármilyen formában történő felhasználása engedélyköteles - a szerk.) 





- Van, volt-e a családban, aki rajzolt vagy festett?
- A családban két ember foglalkozik ezzel komolyabban, édesanyám unokatestvére, Szanyi András és nagyanyám unokatestvére, id. Béres János is elismert festőművészek. Eleinte én nem szerettem rajzolni, néhány éve viszont annyira az életem részévé vált, hogy sosem nem tudnám abbahagyni.
- Miért, ill. kinek vagy minek a hatására kezdtél el alkotni?
- Ráéreztem, hogy ez az a forma, amin keresztül ki tudom fejezni magam. Nem volt konkrét személy, aki rávett volna - bár a családban, ugye vannak hozzáértő emberek -, egyszerűen csak élvezem csinálni, hogy örömet okozhatok vele másoknak (az ajándékozással).



- Mik voltak az első munkáid?
- Mindenfélét rajzoltam, ami épp szembejött. Próbálkoztam könnyebb, kis mintákkal, majd egyre nehezebbekkel. Nem voltak tökéletesek, most is van hova fejlődnöm, de nagyon szerettem csinálni, és jó látni, mennyit fejlődtem azóta.



- Kiktől és mit tanultál az évek alatt?
- Tanáraimtól azt tanultam, hogy merjek kísérletezni, és ne féljek a hibáktól. Sokat segítettek abban, hogy lássam, miben jó vagyok, és miben fejlődhetek. Megtanítottak "a térben látni", és, hogy türelmes legyek magammal. 

Az általános iskolát Ibrányban, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében végeztem, ahol Sinku Miklós tanár úr tanított rajza és segítette a fejlődésemet. Jelenleg a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola móri telephelyén tanulok, képzem magam.




- A suliban és a barátaid hogyan fogadták a műveidet?
- A suliban nagyon pozitívan fogadták. Sokan már régóta tudják, hogy rajzolok, de most kezdett tudatosulni bennük, hogy ezt komolyan veszem. Rengetek pozitív visszajelzést kapok, ami méginkább inspirál. Jó érzés, hogy támogatnak.






- Most milyen témák és technikák érdekelnek?
- Most főleg a portrék és a tájképek érdekelnek. Szeretek szénnel, grafittal, akrill - vagy vízfestékkel és tollal dolgozni, mert nagyon kifejezőek, nagyon jó hatást lehet velük elérni. Festen is nagyon szeretek, viszont ritkábban teszem, mert számomra ez nehezebb és több időt igényel. 






- Hogyan / miben szeretnél fejlődni?
- Főleg részletgazdagságban és arányokban szeretnék még erősödni. Meg abban, hogy még bátrabban kísérletezzek új technikákkal.


 

- Szerepeltél-e már kiállításon, ismeri-e a nyilvánosság a munkáidat?
- 2023-ban a Táncsics Mihály Gimnázium szervezett nekem kiállítást az iskolában, a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola  révén pedig Bodajkon (2025. decemberében) és Móron, az idei bornapokon vettem részt közös kiállításokon. 

Mindegyik megjelenés nagy élmény volt. Jó érzés volt látni, hogy mások is értékelik azt, amit csinálok. Szeretném megmutatni, hogy mindenki képes fejlődni valamiben, és ha felismeri azt, amiben tehetsége van, akkor ne hagyja elveszni. Én is ezt tapasztalom a saját munkáimon keresztül.



 
- A továbbtanulásban, illetve eljövendő az életedben mi lesz a rajz szerepe?
- Még nem tudom hogy pontosan milyen irányban menjek tovább, de a vizuális kultúra mindig fontos része lesz az életemnek. Szeretném később kipróbálni akár a tetoválást is, de elképzelhető, felső fokon a festészetet tanuljam. Mindezek alapja, ugye a rajz, amivel mindenképpen többet akarok foglalkozni. Nemcsak önmagam árnyaltabb, pontosabb kifejezése miatt érdekel, de szeretem mások sokatmondó képeit is elmélyültebben nézni. 

"Szeretném a maximumot kihozni magamból" – Interjú Stotz Botonddal

Interjúnkban a vízilabdázó Stotz Botond ot (12. C) szólaltattuk meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan kezdett el sportolni, miért a vízilabdá...