Összeállításunk második megszólalója Turpinszky Miklósné (leánykori nevén: Schweighardt Edina), aki 1989-ben érettségizett gimnáziumunkban, 1993 óta pedig matematika és kémia szakos tanárunk, pedagógiai értékelés szakvizsgával.
Osztályfőnökükkel Izsó Vivien és Weilandics Kira beszélgetett.
- Miért a Táncsicsot a gimnáziumot választotta annak idején?
- Azért választottam, mert nekem, balinkainak közel, közelebb volt. A ’fehérvári buszon mindig nagyon sokan voltak, a mórin viszont nem annyira: azt gondoltam, ide előbb beérek, illetve innen előbb hazaérek … Ha pedig tovább akarok tanulni, akkor tudtam, hogy a Mórról is felvesznek. Amúgy még nem tudtam akkor, hogy mi akarok lenni, de azt gondoltam, hogy ez a gimi tökéletes lesz számomra.
- Nehéz volt bekerülni?
- Mivel jó tanuló voltam: úgyhogy, nem. (Nem voltam ugyan kitűnő, de nem féltem a kudarctól.) Abban az időben nem volt még felvételi, az általános iskolai eredmények alapján jutottunk be.
- Volt-e gólyatábor vagy milyen módon ismerkedett meg az osztálytársaival?
- Akkor, sajnos nem volt még. Első nap az iskolában „volt a gólyatáborunk”. Gólyaavató sem volt, a ,,gólya” a mi időnkben még nem létezett. Az elején nehéz volt, de viszonylag gyorsan barátkoztam, úgyhogy hamar beilleszkedtem az osztályba.
- Milyen volt az osztályközösség: egységes vagy inkább csoportokra bomlott?
- Minden osztályban vannak klikkek, de nálunk ez nem volt meghatározó: összetartó társaság voltunk. Persze megvolt, hogy ki kivel ül, ki kivel alszik együtt egy kiránduláson, stb., de a csoportok nem különültek el. Jó közösség voltunk, minden „buliban” benne voltunk. Sok mindent csináltunk együtt, s ha valami "hülyeségről" volt szó, akkor biztos, hogy én se maradtam ki (mosolyog – a szerk.)
- Volt komolyabb következménye valamilyen csínytevésüknek?
- Nem, mert ismertük a tanárainkat és tudtuk, hogy kivel mit lehet megcsinálni...
- Gimis évei alatt születtek, akár máig tartó, barátságai?
- Voltak, akikkel elég sokáig jóban voltam. Amikor például Egerbe, a főiskolára jártam, közös albérletben laktam egyik volt osztálytársammal. Vele nagyon sokáig tartottuk is a kapcsolatot, de azután távolra kerültünk egymástól: ő ma is Egerben él, ritkán tudunk találkozni. Sokakkal persze összefutok itt Móron ...
- Volt-e gimis szerelme?
- Természetesen …, (nevet – a szerk.) több is!. Osztályunkból is volt egy, de hamar rájöttem, hogy csúnya vége lehet, ha belebonyolódunk, ezért hamar szakítottam. ... de az „első szerelemmel”, itt a suliban, középiskolás koromban ismerkedtem meg!
- Ki volt az akkori osztályfőnöke és milyen volt vele a kapcsolata?
- Klock Ferencné, aki nagyon szigorú volt, de jó kapcsolatban voltunk. Nem volt ilyen közvetlen, mint amilyen most a diákok és a tanárok közötti kapcsolat, de bármit kértünk, azt megoldotta, a segítségünkre volt. Jóban voltunk: elvitt minket több napos osztálykirándulásra, stb. Nekem az osztályfőnökömmel akkor lett nagyon jó a kapcsolatom, amikor visszajöttem ide tanítani: nagyon sokat segített nekem, minden kérdésemmel bizalommal fordulhattam hozzá, mentorom volt a tanári munkában. Sajnos, már meghalt, de élete végéig tartottuk egymással a kapcsolatot.
- Klock Ferencné, aki nagyon szigorú volt, de jó kapcsolatban voltunk. Nem volt ilyen közvetlen, mint amilyen most a diákok és a tanárok közötti kapcsolat, de bármit kértünk, azt megoldotta, a segítségünkre volt. Jóban voltunk: elvitt minket több napos osztálykirándulásra, stb. Nekem az osztályfőnökömmel akkor lett nagyon jó a kapcsolatom, amikor visszajöttem ide tanítani: nagyon sokat segített nekem, minden kérdésemmel bizalommal fordulhattam hozzá, mentorom volt a tanári munkában. Sajnos, már meghalt, de élete végéig tartottuk egymással a kapcsolatot.
- Volt-e más tanára is, akivel szoros volt a kapcsolata?
- Igen, természetesen: nem véletlenül lettem matematik – kémia szakos tanár. A Farkas- házaspár. – ők volt életem meghatározó tanáregyéniségei. Farkas Zsuzsa néni volt a kémiatanárom és „Johny bácsi” (ahogy hívtuk) pedig matematika fakton (emelt szintű előkészítőn – a szerk.) a tanárom. Mindkettőjüket nagyon tiszteltem, szerettem. Zsuzsa néni nagyon szigorú volt, tőle általában féltek a diákok, de nagyon sokat segített a tanulásban. Férje, Johny bácsi viszont szigorúsága ellenére nagyon vidám órákat tartott, mindig poénkodott. Mindig volt egy-két kedves beszólása, mondjuk: „maga marha!”, ami egy kedves (!) hozzászólás volt, amikor valamit elrontottunk a táblánál. ”Maga szamár, üljön le egyes!” – mondta aztán és be is írta az elégtelent. Mi azonban tudtuk, hogy a haragja "nem komoly" és sose vettük a megjegyzéseit a lelkünkre. Kedves ember volt, de a maga módján, érteni kellett a humorát.
- Igen, természetesen: nem véletlenül lettem matematik – kémia szakos tanár. A Farkas- házaspár. – ők volt életem meghatározó tanáregyéniségei. Farkas Zsuzsa néni volt a kémiatanárom és „Johny bácsi” (ahogy hívtuk) pedig matematika fakton (emelt szintű előkészítőn – a szerk.) a tanárom. Mindkettőjüket nagyon tiszteltem, szerettem. Zsuzsa néni nagyon szigorú volt, tőle általában féltek a diákok, de nagyon sokat segített a tanulásban. Férje, Johny bácsi viszont szigorúsága ellenére nagyon vidám órákat tartott, mindig poénkodott. Mindig volt egy-két kedves beszólása, mondjuk: „maga marha!”, ami egy kedves (!) hozzászólás volt, amikor valamit elrontottunk a táblánál. ”Maga szamár, üljön le egyes!” – mondta aztán és be is írta az elégtelent. Mi azonban tudtuk, hogy a haragja "nem komoly" és sose vettük a megjegyzéseit a lelkünkre. Kedves ember volt, de a maga módján, érteni kellett a humorát.
- Hogy alakult velük a kapcsolata később?
- Amikor visszatértem a gimibe tanítani, ők már nyugdíjasok voltak, nem találkozhattunk, de meglátogattam őket és megköszöntem nekik azt a sok-sok mindent, amiben segítettek, amit kaptam tőlük. Amikor pedig Johny bácsi visszajött óraadóként tanítani, jókat beszélgettünk,
- Amikor visszatértem a gimibe tanítani, ők már nyugdíjasok voltak, nem találkozhattunk, de meglátogattam őket és megköszöntem nekik azt a sok-sok mindent, amiben segítettek, amit kaptam tőlük. Amikor pedig Johny bácsi visszajött óraadóként tanítani, jókat beszélgettünk,
- Akkor már meg sem kell kérdeznünk, melyik tárgyat szerette, és miért (nevetnek – a szerk.) … Volt-e olyan tantárgy, amit nem szeretett?
- A magyart! Rosszul voltam, amikor azt kellett tanulnom: biztos, hogy "mást" gondoltam ugyanis azokról a versekről, mint amit "kellett volna", amit a tanár mondott! Bár szeretek olvasni a tantárgy nem is nagyon érdekelt. Ha egy vers tetszett, akkor szívesen megtanultam, ha meg nem akkor, nem foglalkoztam vele.
- Milyen tanuló volt? Fontos volt-e pl., hogy kitűnő legyen vagy csak az Önt érdeklő tantárgyakra összpontosított?
- Soha életemben nem voltam kitűnő, nem is akartam: általános iskola negyedik osztályban ugyanis csak egy négyesem volt, rajzból ... – azután számomra már nem volt fontos, hogy mindenből ötös legyek, csak azokra a tantárgyakra tanultam sokat, amelyek érdekeltek. A jegy nem számított, amúgyis az csak a pillanatnyi állapotot tükrözi, hogy éppen milyen passzban vagy. Sokszor éreztem például, hogy egy ötösöm a véletlen műve volt, nem a tudásomat fejezte ki. Ha viszont „bekaptam” egy hármast – és az a tárgy fontos volt – , mindent megtettem, hogy kijavítsam.
- Használt "meg nem engedett segédeszközöket" a dolgozatoknál: pl. puskázott?
- Igen. Jó kis technikáim voltak és sose buktam le (mosolyog – a szerk.)!
- Elárulja, hogyan csinálta?!
- Nem! Volt idő, amikor a végzősöknek megmutattam, hogy kell, hogy az egyetemen esetleg tudják hasznosítani. Puskázni csak a lehető "legtermészetesebben" szabad, vagyis a puska legyen szem előtt, nem eldugva, mert akkor nem gyanakszik a tanár (például, ha a tenyered alatt van az asztalon).
- "Másolt" is másokról?
- Nem bíztam meg soha másnak a tudásában, mert ugye mindenki hibázik (rossz megoldást meg nem akartam leírni). Csak akkor másoltam valakiről, amikor olyan tantárgyból írtunk, ami egyáltalán nem érdekelt. Tudtam, hogy az egyest meg kell úszni – a végeredmény szempontjából ugye mindegy volt – akkor lehet, megnéztem a másét vagy segítséget kértem valakitől. Azokbóla tan tárgyból, melyek viszont érdekeltek, soha sem másoltam. Ahogy én gondoltam, azt írtam: ha jó, jó, ha nem, akkor nem! Másolni viszont engedtem dolgozatomról: mondtam a másiknak, hogy ez az ő felelőssége, mert hibázhatok ...
- Mindig tanár szeretett volna lenni?
- Nem. Az egri tanárképző főiskolán még utolsó, harmadéves koromban is azt gondoltam, hogy nem leszek tanár, nem ezzel akarok foglalkozni. Amikor azonban a gyakorló iskolába kerültem tanítani, egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz az én pályám. Rögtön jelentkeztem is az ELTE-re, hogy meglegyen a szükséges végzettségem, mivel tudtam azt is, hogy középiskolában akarok tanítani.
- Eredetileg tehát más lehetőségen gondolkodott?
- Vegyészmérnök szerettem volna lenni, Veszprémben akartam tanulni. Azért nem oda jelentkeztem először, mert nagyon utáltam az orosz nyelvet – általában is gyengeségem volt a nyelvtanulás. A vegyipari egyetemről ugyanakkor azt hallottam, hogy ott nemcsak kötelező, de "komolyan is veszik" az orosz nyelv tanulását (olyannyira, hogy voltak, akik "ezért" diplomázni sem tudtak). Úgy gondoltam tehát, elmegyek matematika – kémia szakos tanárnak a főiskolára és "majd meglátom": még lehetek mérnök vagy kerülhetek olyan területre, ahol a kémiatudásomat hasznosíthatom. A sors fintora, hogy a rendszerváltással megszűnt a kötelező orosz Veszprémben, Egerben viszont nem volt más tanulható nyelv, mint orosz, melyből aztán még nyelvvizsgát is kellett tennem. Az anyagot persze magoltam, "mindenből" kb. 10 mondatot tudtam csak – gondoltam, hogy az elég lesz ...
 |
| 11. évfolyamos osztályával, 2025 |
- Hogyan és miért választotta munkahelyének volt gimnáziumát?
- Véletlenül! Az egyetem elvégzése mellett Budapesten akartam dolgozni. Találtam is egy állást, de közben a Táncsicsban matematika – kémia szakos tanárt kerestek. Fazekas tanár úr keresett meg, és mivel nem szerettem a fővárosban élni, kérésére visszajöttem Mórra.
- Hogyan fogadták volt iskolájában?
- Nagyon féltem az első napokban belépni a gimibe, a tanáriba: mit szónak majd volt tanáraim. Hamar komfortossá vált azonban a helyzet: közvetlen, barátságos fogadtatásban részesültem.
- Pályakezdő tanárként voltak-e nehézségei, például, hogy állt ahhoz a diákkoz, akit nem érdekelt pl. a matek?
- Olyan nem volt! Az első években én rendkívül szigorú voltam: nem lehetett nem figyelni, beszélgetni az óráimon! Abban a pillanatban kihívtam az illetőt, és vagy felelt vagy az első padban dolgozatot írt: figyeltek, mert tudták, különben rosszul járnak ...
 |
| Tanulmányi krándulás, ELTE, 2025 |
- Mik az előnyei és hátrányai annak, ha valaki táncsicsos diák?
- A legnagyobb előnye, hogy mindenki mindenkit ismer. Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy diák ne csak az osztálytársaival legyen jóban, hanem mindenkit ismerjen az iskolában: azokat a tanárokat is, akik nem tanítják, ill. valamennyi diákot. Sok, az egész iskolát megmozgató pprogramunk van, helyben vagy az iskolán kívül, hogy olyan emberekkel is megismerkedhessetek, akik amúgy nem szerves részei a napjaidnak.
Hogy hátránya?! Nem érzem, hogy lenne hátránya. Egy nagyobb gimnáziumban, persze mondjuk a matek tagozaton van heti 6-8 matematika órája egy diáknak – őrületes mennyiségű tudást lehet átadni. Mi ehhez képest nektek csak három órában tanítjuk. Ez annak, aki matematikából akar tovább tanulni nyilván hátrány, a többiek viszont örülnek, hogy csak ennyi órájuk van ebből a tantárgyból egy héten.
Egyetemista, volt diákjainktól mindig megkérdezem, volt-e valamilyen hátrányuk, hogy a Táncsicsból mentek tovább, és mindig azt mondják, hogy semmi. A fontos, hogy a mi kisvárosi gimnáziumunkból is tovább lehet (bármely egyetem bármely szakára) tanulni, ha tanul valaki..
