Kő Kristóf László és Udvardi Bence (9. A) tanáruktól, Vasi Csabától hallott először a teljesítménytúrázásról. A fiatalok kollégánk tanácsára neveztek a Gerecse 50-re, az ország egyik legnagyobb tömegeket megmozgató 50 km-es rendezvényére.
A teljesítménytúra a természetjárás olyan ága, ahol a szervezők által kijelölt útvonalat egy meghatározott szintidőn belül kell teljesíteni.
Nem klasszikus verseny, a fő cél önmagunk legyőzése, a táv és a szintemelkedés leküzdése, valamint a természet tisztelete. Kiválló szabad idős tevékenység.
Népszerű hazai teljesítménytúrák: a Kinizsi Százas (a legismertebb hazai 100 km-es túra a Pilisen és a Gerecsén át), a Gerecse 50, a VérKör (77 km-es állandó körtúra a Vértesben, amely egyénileg bármikor teljesíthető), Mátrabérc (Technikás, nehéz vonalas túra a Mátra gerincén. ITT a legteljesebb hazai adatbázis, ahol dátum, táv és tájegység szerint kereshetsz aktuális túrákat.
- Mikor és miért szerettétek meg a természetjárást?
B.: - A természetjárást az első "hosszabb csavargásunkon" kedveltem meg, amikor barátrommal kitaláltuk, hogy Magyaralmásról elsétáltunk Pusztavámra ...
K.: - Pár éve, hogy Fehérvárcsurgó mellett az erdőben járkáltunk és közben felfedeztem magamnak a táj, az út szépségét. Azóta is gyakran megyünk, a kutyánk is sokszor elkísér bennünket.
- Családotokban szokás volt-e kirándulni, hegyet mászni, stb.? Milyen élményeitek voltak?
B.: - Családomban nem volt jellemző.
K.: - Mindig jól sikerült, de sajnos ritkán fordult elő, hogy édesapámmal és testvéremmel a Gaja-patak körül túráztunk.
- Mikor, miért kezdtétek a teljesítménytúrázást?
B.: - Nemrégen kezdtük, az említett első túránk decemberben volt. Kristóf, a barátom buzdított a teljesítésére.
K.: - Még nyolcadikos koromban unalomból kitaláltam – milyen vicces lenne –, ha Székesfehérvárról hazagyalogolnék Magyaralmásra. Két haverommal azután egy szombat reggel neki is álltunk a 6 órás útnak ...
- Milyen élményeitek voltak eddig?
K.: - Sétáink alatt sokszor láttunk őzeket, nyulakat, különböző madarakat – egyszer még rókákat is. A táj mindig gyönyörű volt, különösen akkor, amikor havazott is ...
- Hogyan készültetek a megmérettetésre?
K.: - A Gerecsére készülve sokszor sétáltunk el Székesfehérvárról Pusztavámra edzésképp; az egyik ilyen alkalommal addig "keveregtünk" Pusztavám területén, míg el nem értük az 50 kilométert. Nagyon nehéz volt, a végén már csak vánszogtunk ...
- Mi volt a célotok?
K.:- Igazából nem volt számunkra konkrét cél, talán, hogy "meg tudjuk csinálni", a bizonyítás. Jó kimondani, hogy "50 kilométert gyalogoltam".
- Milyenek voltak a verseny során a körülménynek: pálya, időjárás vagy a versenytársak?
B.: - Viszonylag jó volt a pálya, bár voltak azért az úton nagyobb, nehezebb emelkedők.
K.: - Jó volt az időjárás, szinte teljesen tiszta volt az ég. A többi túrázóval nem volt semmi probléma, sőt inkább nagyon kedvesek voltak.
- Hogy alakult számotokra a verseny?
B.: - Jól alakult a verseny, bár volt egy pár meglepetés, nem számítottam ilyen meredek emelkedőkre. Az erőmet beosztottam, az egész túra alatt ugyanolyan tempóban haladtam, csak rövid pihenőt tartva.
K.: - Ugye én feladtam, ami meglepett, azt hittem, végig tudnok menni. Annyira elfáradtam s a lábam is begörcsölt azonban, hogy meg kellett állnom. Ennek ellenére elégedett vagyok a teljesítményemmel.
- Mik a jövőbeli terveitek a versenyzéssel?
B.: - Konkrét tervem nincsen, de elhatároztuk Kristóffal, hogy a Kinizsi 100-at (is) egyszer meg fogjuk csinálni.
K.: - Majd egyszer "feltenném a pontot az i-re", teljesíteném a távot, de most inkább kipihenem ezt az utat.
- Hogy és miért ajánlatok a túrázást diáktársaitoknak?
B.: - A természetjárás jó társas program.
K.: - Szerintem jó a feszültség levezetésre, kikapcsolódásra.
